Bővebben fejtegetjük az élesítés problémakörét. Az életlen maszkon innen és túl. 1 rész
Fotóink javításának egyik sarkalatos pontja az élesítés. Digitális vagy utólag digitalizált képeinknél sok esetben kényszerülünk felülbírálni a nem éppen elképzeléseink szerint dolgozó „képjavító” algoritmus munkáját, esetleg a szerényebb képességű felszerelésünk nyújtotta végeredménnyel vagyunk elégedetlenek, s szeretnénk kihozni belőle a maximumot az élesség terén.
Bitek formájában tárolt fotóink javításához számos szoftver kínál módszereket, így természetesen az Adobe Photoshop is. Ezek többnyire felhasználói szempontból egyszerűen használható, sokszor „egygombos” megoldások, melyekkel könnyen érhetünk el látványos eredményt, de ugyanilyen könnyen szembesülhetünk is az élesítés okozta megnövekedett zajjal és egyéb bosszantó mellékhatásokkal, mint például a zavaró élszegély (ismertebb nevén halo-jelenség).
Most induló sorozatunkban a szoftveres élesítés főbb buktatóit és néhány kifinomultabb módszerét szeretnénk bemutatni. Túllépünk a Photoshop kínálta Sharpen és Unsharp Mask (Életlen maszk) kínálta lehetőségeken, illetve egyéb lépésekkel kombinálva, és nem csupán önmagukban használva, próbálunk meg finomabb végeredményt elérni. Első példánkban a színzaj problémájáról lesz szó, és bemutatunk egy olyan élesítési módszert, amellyel kiküszöbölhető e zavaró anomália.
Az életlen maszk filter alkalmazásának egyik hátulütője a színzaj erősödése. A számítógépes megjelenítéshez ideális RGB színmódban a piros, zöld és kék színcsatornák együttesen adják a kép világossági értékeit is. Így az alkalmazott élesítés azonos hatással jelentkezik ezeken a csatornákon. Az élesítés az egymás melletti képpontok kontrasztkülönbségét növeli, így erősödésével az addig észrevehetetlen, lágyabb zaj jelleg is erősítésre kerül.
Íme egy példa! A bal oldali képen egy digitális fotó égrészletét láthatjuk élesítés előtt, jobb oldalt pedig ugyanazt a részletet nagyfokú élesítés után. Természetesen nem a homogén égfelület élesítése a célunk, de a kép egészén végrehajtott módosítás a zajra ilyen negatív módon kihat majd és ez a homogén felületeken lesz leginkább zavaró. Jól látható az ég színében bekövetkezett változás. Minden csatornán azonos mértékben erősödött az egyes képpontok közti kontrasztkülönbség, mely a végleges képen színzajként jelenik meg. A homogén színű felületből természetellenes hatású színkavalkád lesz.
A megoldás, a színcsatornák mellőzésével, kizárólag a kép világossági tartalmának élesítése. RGB színmódban erre nincs lehetőségünk, mivel minden csatorna világossági és színinformációkat is tartalmaz. A Photoshop azonban olyan lehetőséget is nyújt, amellyel kizárólag a világossági információ módosítható. Ehhez RGB színmódból váltsunk át Lab Color módba, az Image/Mode/Lab Color (Kép/Mód/Lab Color) parancs segítségével!
A Channels (Csatornák) palettára pillantva láthatjuk, hogy Lab módban is 3 csatornánk van, a Lightness (Világosság) elnevezésű csatorna azonban különbözik az ‘a’ és ‘b’ jelű csatornától. Utóbbiak tartalmazzák a kép színinformációját, mely feladatot az RGB színmód összes csatornája ellátta, az előbbi pedig a világossági információkat, mely csatorna a színek nélküli képtartalom egészét is adja. Így a Lightness (Világosság) csatornán végrehajtott bármely változtatás a kép színeit nem érinti. Nem növekszik tehát a színzaj sem.
Első lépésként duplázzuk meg kiinduló rétegünket, hogy a változtatásokat ezen hajtsuk végre, miközben az eredeti réteg módosítatlan marad! A receptek gyakori kezdőmondata, „Végy egy tojást!”, a Photoshop esetében általában ez, „Duplázd meg a réteget!”.
Tegyünk így és ennek érdekében alkalmazzuk a Layer/Duplicate Layer (Réteg/Réteg másolat) parancsot! A duplázott réteg meglétéről a Layers (Rétegek) fülre kattintva győződhetünk meg. A kapott ablakban egy háttérréteget (Background) és annak másolatát kell látnunk (Background Copy). A másolati rétegünk legyen kijelölve!
Térjünk vissza a Channels (Csatornák) palettára és kattintsunk a Lightness (Világosság) rétegre(Ctrl+1), ahogy az előző képen is látható! Fotónk szürkeárnyalatosként jelenik meg, de valódi változás nem történik a képen, csupán a világossági információit láthatjuk.
Most következhet az élesítés. Válasszuk ki a Filter/Sharpen/Unsharp Mask (Szűrő/Élesítés/Életlen Maszk) szűrőt! Az életlen maszk szűrő a Photoshop leggyakrabban használt élesítési alapeljárása. Segítségével részletesen beállítható az élesítés erőssége és a módosításba bevont képpontok száma is. A megjelenő ablakban három csúszkát láthatunk Amount (Mérték), Radius (Sugár) és Threshold (Határérték néven. Ezek segítségével állíthatjuk be a megfelelő élességet. Az Amount (Mérték) lehetőséggel állítható be 1-500% értékek között az élesítés erőssége. A Radius (Sugár) értékével az élesítés kiterjedését szabályozhatjuk, tizednyi pixel pontossággal. A Threshold (Határérték) csúszka az élesítésbe bevont képpontok mennyiségét adja meg. Alacsony értéknél a kép nagyobb részén, magasabbnál szám megadásával kisebb területen érvényesül az élesítés.
Élesítsük túl kissé a képet, mivel a későbbiekben még finomítunk rajta! Az élek lehetnek hangsúlyosabbak, harsányabbak. Példánkban az élesítés mértékét 388%-ra, a rádiusz értéket 0,5 pixelre vettük. A Threshold 7 lett, ami kissé finomított az eredményen, de az összhatás így is enyhe túlélesség. Ezek persze nem kőbe vésett számok, elsősorban a fotó jellege, részletessége, valamint szépérzékünk szabja meg a mértéket.
Ha elkészültünk, kattintsunk a Lab csatornára (Ctrl+~), így az összes csatornánk kijelölt lesz és képünk színei újra láthatók! Most jól látható, hogy a színek az élesítés következtében nem módosultak, nem tapasztalunk színzaj növekedést, illetve az esetleg korábban meglévő színzaj nem erősödött.
Nincs szükségünk a továbbiakban a Lab mód nyújtotta előnyökre, így visszatérhetünk RGB módba. E két színmód közötti lépések egyébiránt semmilyen negatív hatással nincsenek a fotónkra. Alkalmazzuk tehát az Image/Mode/RGB Color (Kép/Mód/RGB Color) parancsot a színmód váltáshoz. Egy figyelmeztető ablakot kapunk, mely a két rétegünkre és azok ajánlott összevonására figyelmeztet. A két különálló réteggel még egy kis dolgunk lesz, így ellenkezzünk kicsit a kéréssel és válasszuk a Don’t Flatten (Nem összeolvaszt) lehetőséget!
A következőkben lépjünk át a Layers (Rétegek) palettára! Itt láthatjuk az előbb említett két réteget: az eredeti módosítatlan háttérréteget és annak másolatát, amelyen végrehajtottuk a változtatást. A felső réteget kijelölve (alapesetben ez aktív), a paletta Opacity (Átlátszóság) értékével állíthatjuk be a módosítatlan és az új réteg arányát. Az Opacity érték alapból 100%, ez átlátszatlan felső réteget jelent. Csökkentésével az új rétegünk fokozatosan átlátszóvá tehető, így az élesség hatása is csökkenthető.
Az imént kissé túlélesített képünk így elképzelésünknek megfelelőre finomítható, ezzel az élesítés okozta egyéb zavaró hatásokat is csökkentve. A választott érték természetesen itt is egyedi, ízlésünk szerinti. Igyekezzünk megtalálni a lágy és a túlzottan harsány élek közötti egyensúlyt! Azt a pontot, ahol az élesítés hatása már látványos, de még nem tolakodó. Példánkban 80%-ra finomítottuk a felső réteg hatását.
Végül összehasonlíthatjuk a kapott végeredményt kiinduló képrészletünkkel.
Az élek és részletek élesebbnek hatnak, hangsúlyosabbak, a színeken és a színes homogén felületeken azonban nem tapasztalhatunk változást. Drasztikusabb élesítés következtében ezen ponton újabb problémákba ütközhetünk. Ezek egyike a megnövekedett luminancia zaj, amit magyarul talán világossági zajnak fordíthatunk. A világossági zaj mind a teljes képre, mind a Lightness csatornára alkalmazott élesítés mellékterméke lehet, illetve ilyen zajt tartalmazó eredeti képen hatása az élesítés következtében erősödhet. Megjelenése szintén a homogén felületeken a legszembeötlőbb. Apró részleteket tartalmazó képterületeken – bizonyos határok között – nem zavaró a jelenléte.
Sorozatunk következő részében egy olyan élesítési eljárást mutatunk be, melynek alkalmazásával akár el is felejthetjük zajszint növekedését.
Budai Petur
