Képelemzés – Ágvég / A Tihanyi Apátsághoz vezető utolsó lépcsőfok

Témájában ugyan eltérő a két kép, a fekete-fehér technika miatt veszem őket egy kalap alá. Rögtön az elején le is szögezem, hogy meg is felelnek a fekete-fehér képek fontos kritériumainak. Az egyik ilyen a témaválasztás. Ma, amikor nem ügy eldöntenünk, még a digitális felvételezés esetén se, hogy ebben, vagy abban akarjuk-e a képet, különösen indokolt, hogy az adott téma megfelel-e a fekete-fehér tónusokban való ábrázolásnak. Ez mind a két esetben megvalósult, miként a másik igen fontos szempont, a kontrasztos, ám gazdag tónusátmenet. Ezekből a szempontokból figyelemre méltó, az anyag legkiforrottabb képeivel állhatunk szemben. Fenntartásaim eltérőek, így azokat a képekre lebontva sorolnám.

Ágvég

Az ág végének izgalmas perspektívájából adódó jó képet egy komoly kompozíciós hiba gyengíti. Csak egy kicsit kellett volna még jobbra mennie a fotósnak, és eltűnne a jobboldalról a világos háromszög, és takarva lenne a kép bal felső harmadában a világosan kinyílt tér. Ez a két, nagyon erőteljes elem elvonja a figyelmet a főtémáról. Ne feledjük, egy képen belül a szem mindig a legvilágosabb pontot, vagy pontokat keresi! A fent, balra meghagyott életlen foltot el kellett volna tűntetni klónozással vagy vágással, ennek a jelenléte még erőteljesebben készteti a szemet a kép felső harmada felé. Sajnos nagyon erősen észrevehető az utómunka során az ágvég körbemaszkolása. Az ilyen jellegű képbe nyúlások megengedettek, csak az nem, hogy ez tetten érhető legyen. A gondos munka elengedhetetlen!

A Tihanyi Apátsághoz vezető utolsó lépcsőfok

A Tihanyi Apátságnál készült képnek a fekete-fehér technikáját tanítani lehetne, olyan szép. Bizonyos tekintetből a kép is úgy korrekt, ahogy van. Azon ritka esetek egyikével találkozhatunk, amikor a teljesen centrális kompozíció elfogadható. Történelmünk e jelentős sarokkövének kapuja megérdemli a középpontba helyezést. Nézzük azonban, mitől lehetne jobb, netán izgalmasabb a kép!

Közelebb lépve a lépcső aljához, előre döntve a gépet, az egész előteret a lépcsősor tölthetné ki a kép felső harmadának vonaláig, elhagyva a nem különösebben izgalmas, ám a figyelmet azért elvonó kockakövezetet. Az igaz, hogy így jobban ki kellett volna nyitni nagylátószög felé objektívet, és ezzel a templom kisebb lenne, de a lépcsősor vonalvezetése úgy is oda kényszerítené a szemünket. A perspektívikus torzítást utólag korrigálni lehet. Két oldalról nyújtottá vágva a képet, fokozni lehet azt a magasságérzetet, ami a lépcső alól feltekintve elfoghatja az embert, ezzel is mintegy kihangsúlyozva a helyszín misztériumát.

Szöveg: Vajda János
honlap

Portréfotózás alapjai banner