Műanyag képek – Hiszen a műanyagok korát éljük – Ki tudja, mit kínálnak az élelmiszerboltokban a hűtőpultok? A sorozatdömpingeknek sincs igazán életszaga a TV-kben. Az emberi kapcsolatok a virtualitás felé irányulnak. Miért lenne a fotóval másként? S még mielőtt bárki azt gondolná, hogy a digitális képrögzítés ellen fogok prédikálni, nagyon téved. Ostobaság is lenne tőlem, hisz’ magam is fogyasztom a MB-okat.
Csak hát, újra tömegfogyasztássá vált a fényképezés, sőt tömegebb fogyasztásabbá (szép szavak, a Word cakkozza is rendesen). Ez nem baj, a nagy számok törvénye alapján felnevelődhet egy olyan nemzedék, amelynek digitális szeme azért érzékennyé is válhat, és a tucat képek elkezdhetnek megtelítődni kreativitással.
Ezt a kacifántos felvezető gondolatkalandozást a most kézhez kapott hatképes kollekció váltotta ki belőlem. Rájuk nézve tele vagyok vegyes érzésekkel, mert javukban visszaköszönő témákkal és megoldásokkal szembesülhetek, és természetesen Önök is. Olyan jellegzetes amatőr melléfogásokat szemlélhetünk, amiket épp azért érdemes körülrágni, hogy a jövőben elkerülhessük őket. A hat, technikai minőségüket tekintve sajnos átlag alatti kép tematikailag három párra bontható, így is kezdek bele a szétdarabolásukba. (smile) Az Aluljáró sztori és a Földön, vízen, levegőben c. képek a zsánerfotó kategóriájába tartozhatnának.
Aluljáró sztori
Az aluljáróban a sztori erősen többértelmű. Első ránézésre azt mondanánk, az édesanya vigasztalja a fiát. Ebben semmi különös, csak az nem derül ki, hogy miért? Akkor összekapcsoljuk a távozó csoporttal. Talán azokkal tartott volna, valami jó buliba? A szemmel látható tojáshéj effektus miatt azonban erről szó sem lehet. Upsz! Csak nem valami pedofíliát ért tetten a fotós? Vagy a hölgyet kell vigasztalni, hogy a távozó társasággal odavesztek a korban inkább hozzáillő férfiegyedek?
Félre a tréfával, kérem szépen, de egy címhez kell a kép is, megfelelő tartalommal, és akkor nem ébrednek az ember fejében faramuci gondolatok! Itt ez nincs meg, és ami még inkább hiányzik, az emberi arcok. Aluljáró sztori helyett inkább aluljáró érzés van, arctalan sötétség és nihil. Vajon ki kíváncsi erre, főleg ebben a kivitelben? (Erről majd később, együtt a másik képpel.) Nem akarok a szerző lelkébe belegázolni, főleg ha a szereplők családtagok, de ha csak rájuk van letisztítva a kép, azaz nincs jelen a zavaró, távozó csoport, akkor is kéne valami arc, hogy személyes érzelmi töltést kaphasson a kép. A helyszín viszont akkor is mellékes. Ebben a tekintetben mindegy, hogy aluljáróban, vagy fürdőkádban vagyunk.
Földön, vízen, levegőben
Föld és víz felett, levegőben. Talán így pontosabb a cím. Sokszor megénekelt téma. No de ilyen fals hangon? Jellegtelen világítás. Rosszul beállított kivágás. Nem jól kiválasztott pillanat. Vélhetően ismerős gyerekek lettek fényképezésre, illetve ugrándozásra késztetve. Akkor viszont több próbából lehetett volna kiválasztani a legjobb képet. (Arra gondolni se merek, hogy így történt, és ez a legjobb )
Világítás: laposabb napállásnál, lehetőleg ellenfényben, átvilágított, fröccsenő vízcseppekkel. (A fotóirodalomban ezer példa van rá.) Ha már így, legalább polarizációs szűrővel plasztikussá tett éggel.
Kivágás: a stég takarja a horizontot, ez nem baj, de ott hagyott nekünk néhány lefejezett pancsolót, akiknek a látványa ugyan nem izgalmasabb, de a belénk programozott reflexek miatt minduntalan odanézünk. Az meg ugye nem szerencsés, ha bármi elvonja a figyelmünket a főnek szánt témától, ami gondolom, azért mégis a kép tetején kéne hogy legyen. Ehhez képest a lecsípett ujjak már szóra sem érdemesek. S még valami, a stég jobb széle. Vagy legyen meg a bal is a képen, vagy egyik se!
Pillanat: az ifjú hölgyeket szemmel láthatólag nem izgatja a fiatalember mutatványa. A kamera felé néznek nagy érdeklődéssel. Vagy a fotós tetszik nekik, vagy azt várják, hogy teríti be a kamerát majd az ugrás befejeztével a víz, vagy mind a kettő, együtt. Bár a fiú az ugróra néz, de az ugró is a kamerába, innen a beállított pillanat érzete. Még egyszer mondom, ez nem baj, hanem az, hogy ez tetten érhető, és ugyanakkor nincs is kihasználva. Az is lehet, hogy az ugrás után annyi vizet kapott a gép, hogy nem is volt több képre lehetőség? Tudják, amikor az ember így elkalandozik a gondolataival, ott a képpel nagy baj lehet
Kivitel: mind a két képről azt érezni, hogy korrekció nélküli, automatikus expozícióval készült, és mind a kettő nélkülözi is a gondos utómunkát. Ez a bármi, akár a gép, akár a képfeldolgozó szoftver által odarendelt, előre beállított „szépiásítás” süllyeszti a képeket még mélyebbre a műanyag világban. Mind a két téma gondos expozíciót, és még gondosabb utómunkát igényelne. Pontosan tónusvezérelt, digitális fekete-fehér eljárást, és abból egy megfelelő keverésű barnítást. Ehhez azonban a szerzőnek még sokat kell tanulnia. Remélhetőleg akar is, és nem ezen a szinten fog leragadni
Szöveg: Vajda János
honlap
