A címnek megfelelően a kép beküldőjével együtt lépjünk mi is a határon túlra. Sajnos nem a szokványos turistaképek határait értjük ezalatt, hanem egy Schengen nevű városban kötött egyezmény miatt hamarosan nálunk is értelmét vesztőn.
Két tipikus esettel nézhetünk szembe. Egy egzotikus helyen készült, elkapkodott tájképpel és egy szakrális zarándok helyen, a korlátainak megfelelően fotózott beltéri képpel. Szedjük hát elemeire őket, hogy szembesülhessünk hibákkal és erényekkel…
Etna
Az ilyen kép láttán nagyon sokan nyilatkoznak önkéntelenül is ekként: Milyen szép! A készítőnek dagad is a lelke, meg az önbecsülése rendesen, mert sem ő, sem a kijelentő nem gondol bele abba igazán, hogy nem a kép a szép, hanem a hely, önmagában. És erről ebben az esetben is készült egy többé-kevésbé elfogadható, dokumentatív szerepű kép. XY helyről, ekkor-és-ekkor így látható az Etna, MINDENKI SZÁMÁRA! Ezt a képet mindenki hazaviszi magával, még az is, akinek csak egy mobiltelefonnyi fényképező szerkezetre futja, akinek meg még arra se, az a fejében. Ott vagyunk a Föld szempontjából egy különleges értékű helyen, és kapunk róla egy semmitmondó, üres tucatképet. Semmitmondó, mert a kompozícióban nincs megfogva hely különlegessége, és üres, mert annyi minden van rajta, amitől elveszik a lényeg.
Mitől rossz a kompozíció? Mert az egész elbillen jobbra. Én értem a szerzőt, hogy fájt a szíve a baloldalon lévő, színes oldalkráterért, de a kép jobb felében lévő fényrajzok sokkal izgalmasabbak, és világos foltjaik miatt el is viszik a szemet arra. Ráadásul a felhőzet is a jobboldalra összpontosul, és az erős fehér felületek mágnesként húzzák el a tekintetet a kép jobb felére. Sok is az ég. A hegy csúcsától jobbra lévő, nagy folt alatt nyugodtan véget érhetne a kép, így az előtérben lévő hajlatok hangsúlyosabban lennének jelen, megfelelően erősítve a térérzetet, de az egyik nagy világos folttól is megszabadulhatnánk.
A kép meg attól üres, mert rengeteg olyan részlet fedezhető fel benne, ami önmagában megérné, hogy képként jelenjen meg. Ilyen a már említett oldalkráter. Vagy a látványos lávafolyam, de főleg a jobboldali fényrajzok. Így együtt azonban egyik se válik hangsúlyossá, elvésznek a nagy kavalkádban és ezzel a kép jelentősége is.
Alapvetően azt lehet mondani, hogy hiányzik az a plusz, amitől a képben benne lehetne az Etna félelmetes híre, különleges jelentősége. Ehhez olyan időjárási viszonyok, vagy napszak kellene, ami valami különleges világítással, vagy jelenséggel drámaivá emelheti a képet. Ehhez a 2 óra körüli napsütés és a 35 mm-esnek megfelelő objektív kevés. A turistafotók zömének a fő hibája az utazási irodák menetrendjéhez igazodó, de esetleges fényképezési helyzetek és időpontok.
A kép erénye azonban az igen gondos expozíció a nem igazán egyszerű fényhelyzetben. Az EXIF szerint manuálisan történt ennek a beállítása, ez mindenképpen dícséretes, még akkor is, ha többől lett kiválasztva, mivel ez tűnik a legoptimálisabbnak. Nem tudom a használt gépre feltehető-e polarizációsszűrő? Ha igen, érdemes lett volna használni, ha nem, vagy nincs, akkor nagyon hasznos lehet az ezen a portálon megtalálható Photoshop eljárás kéksötétítő hatása. Az is lehet, hogy volt a gépen ilyen szűrő, csak ebben a megvilágítási helyzetben nem igazán érvényesült a hatása. Ilyen már velem is előfordult, nekem akkor hasznos volt az említett eljárás.
Szent Péter
Ezen a képen lehet kukacoskodni, de inkább irígykedni. Nagyon szerencsés pillanatban járt a szerző jó helyen. Ha ez tudatos időpont megválasztás, ami korábbi megfigyeléseken alapult, akkor meg a tudatosság ékes mintája. Nagyon szép az ablakból a monstrancia felé irányuló fény hatása. Erőteljes érzelmi töltést ad a képnek, különösebb hatásvadászat nélkül.
Kicsit a technikán lehet kukacoskodni, és tényleg csak azért, mert a kép önmagában annyira jó, hogy az emberben ordít a maximalizmus, hogyan is lehetne tökéletes? Néztem az EXIF-et, ISO 200-on 1/8 s volt az expozíciós idő. Ezt ugye nem kézből exponálta ki? Ha volt állvány, érdemes lett volna egy 3-5 képből álló expozíció sorozatot lőni, és azután valamilyen HDR programban kiegyenlíteni az expozíciós viszonyokat. Engem kicsit zavarnak a kiégett ablakok.
Bajom van a 4:3-as oldalaránnyal is. Elvész vele ennek a monumentális épületnek a magassága. A kép alsó felével végeznék perspektíva korrekciót és a kiegyenesített olfdalfalak mentén, a korrekció határokon nyújtottá vágnám.
Szöveg: Vajda János
honlap
