Képelemzés – Kálvária Domb / Férfi portré

Mindig ott munkált bennünk az elhatározás, hogy valami egészen mással bővítsük oldalainkat. Hát, íme! Tegyük félre néhány percre az egeret és zárjuk be a “fotóboltot”. Üljünk le egy képünk elé és gondolkodjunk el rajta! Milyen érzéseket kelt bennünk? Mit mesél – elsősorban nekünk – és mit mondana egy külső szemlélődőnek?

Elsősorban erre voltunk kíváncsiak, hiszen egy értő külső szem talán olyan gondolatokat adhat át nekünk, melyek közelebb vihetnek jobb fotók készítéséhez. Összegyűjtöttünk hát egy jó pár, amatőr fotót és odaadtuk egy profi fotóelemzőnek, Turay Balázsnak.

Balázs az Iparművészeti Egyetem fotószakán végzett. Fényképészetet tanít, előadásokat tart és maga is szabadúszó fotográfus. Kinyitotta hát harmadik szemét majd hol konkrétan és földhözragadtan, hol pedig költőien és szárnyalón mesélte el érzéseit, gondolatait a számára ismeretlen fotókról. Sorozatunkban rendszeresen két-két fotót elemez majd.

Kálvária Domb

A sötét égbolt alatt elővillan a fehér stációk monoton ismétlődése. Figyelmünket a fotográfus a domb teteje felé tereli a összetartó egyenesek, a perspektivikus hatás segítségével. A domb, és a kereszteket kiemeli a horizont világos foltja. Figyelmünket a vonalak, a fények is kép középpontja felé terelik. Ez tehát egy centrális kompozíció, mely enyhén jobbra billen a súlyos kőtömegek miatt.

Férfi portré

Ki lehet ez a férfi, mikor készült róla ez a kép, s honnan ilyen ismerős az arca?

Kutakodok a gondolataimban, arcok villannak fel a fényképezés hőskorából, aztán későbbről, már a múlt század húszas éveiből, amikor Edward Weston az amerikai nyugaton és Mexikóban fotografál hatalmas síkfilmekre forradalmárokat, írókat, filozófusokat, mozgalmárokat, szép és szomorú nőket. Nézem az arcát, a vonásokat, az éles és élettelen redőket, majd távolabbról, hunyorítva is az egész képet, az arcról készült képmást, s már nem tűnődőm, fontos-e tudni, ki ez!

Már sokkal többet tudok róla, vagy inkább már közelebb érzem magamhoz a kép klasszikus megformáltsága, a fények gondos megválasztása miatt, minthogy fontos legyen ki ő!

Az éles, kemény vonások szépen ellensúlyban, harmóniában állnak a részletgazdag, ám lágy és életlen felületekkel, formákkal. Szakálla egyszerre szúrós és kemény, mint a régi képeken a huszártábornokoké, s kedvem kerekedik dagerrotípiákat nézni ennek a remek portrénak a hatására, mely talán csak néhány hete készült digitális kamerával.

Turay Balázs