Képelemzés – Karbantartva / Figyelem

Alaposan fel kellett kötnöm a gatyám, amikor elvállaltam a portál képviseletében Perneczky András megtisztelő felkérését, Turay Balázs képértékelő rovatának átvételére. Végig olvasva eddig megjelent írásait, egy igen jó tollú, érzékeny szemű és mindemellett az általános művészetekben is meglehetősen tájékozott fotográfus megüresedett helyét kellene betöltenem. Minden erőmmel azon leszek, hogy az oldal látogatói ne érezzenek hiányt is a változó „hangnem” mellett.

Az első képköteg egy szerző munkáiból áll. Első ránézésre is elég változatos tematikájú a válogatás, és ha kezdőről van szó, ez külön dicséretes is, hiszen magam is azt vallom, hogy a gyakorlás legfontosabb alapkitétele a „mindent lefotózni!” felkiáltású hozzáállás. Az anyag technikailag és esztétikailag is széles skálájú, hanyagolható és figyelemre méltó képekkel egyaránt. A nyolc kép tematikáját, vagy technikáját tekintve négy képpárra tagolható, én is ezekben a párosításokban merülnék bele a részletekbe.

Karbantartva

Az emberábrázolás számos területéről egy családi emlékképet és egy portrét kínált fel szerzőjük elemezgetésre.

Egy kisgyerek a képen mindig hálás téma, kevesen tudnak meghatódás nélkül belefeledkezni a látványba. Ezért kell a fotósnak különlegesen érzékenyen hozzáállnia ehhez a témához, még akkor is, ha családi fogyasztású „termék” a cél. Az önmagától adódó érzelmi hatás az a szőnyeg, ami alá hajlamos a felületes fényképész besepergetni a sallangokat. A probléma csak az, hogy ezek legkisebbje is szemmel láthatóan képes felpúpozni ezt a szőnyeget. Ennek a képnek a témáján kívüli egyedüli erénye a jó technikai kivitel, vagyis a szép világítás és a harmonikus tónusegyensúly, ami remekül illik a témához. A kompozíció és a megfogott pillanat viszont messze elmarad az elvárható minimumtól.

Indokolatlan a fekvő képformátum, annál is inkább mert a gyereket kézben tartó férfi arcból csak a (szak)áll látszik. Így vágni arcot nem szabad, főleg akkor, ha az a képhez szervesen hozzá is tartozik, hisz a gyereket tartó kezek és test „fejéről” van szó. S ha ez netalán a büszke apa, nagyot is tudna dobni a képen a szeretettől ellágyuló, gyerekre irányuló tekintet. A képet alulról és balról keretező, így-úgy-amúgy vágott végtagok kuszasága tovább fokozza a kép nyugtalanító hatását, miként a rosszul kiválasztott pillanat. Az teljesen mindegy, hogy rossz időben megnyomott exponáló-gombról van szó, vagy egy képsorból rosszul kiválasztott képről, a kicsi tekintete nem derűs. Mindegy, hogy csak a tortúra viseli meg, vagy egyébként is álmos és inkább a tollasbál felé venné az irányt. Talán hagyni kellett volna, hogy a kis fej ráboruljon a férfi mellére és a pihentetőbb póz elégedettebb arckifejezést varázsolhatott volna a gyerekre, és idilibb hangulatot a képre. Így ez a kép egy olyan látlelet csupán, amit csak a család legszűkebb körének érdemes mutogatni.

Figyelem

Sokkal érdemlegesebb munka a fiatal, karakteres arcot bemutató portré. Itt nem zavaró a vízszintes képkivágás, még a „lecsapott” fejtető sem. A tekintet előtt megfelelő tér van, ami megjelöli a címben sugallt figyelem irányát, a tárgyát meg a mi képzeletünkre bízza. Kicsit keményebb a világítás a kelleténél, ami a bőr és a borosták anyagszerűségének ugyan remekül kedvez, de a bőrön megcsillanó csúcsfények nem a legszerencsésebbek. Ez a képszerkesztő programban végzett utómunka során korrigálható, és érdemes is megcsinálni, a kép megéri. Arra kell minden esetben odafigyelni, hogy profilt akarunk-e ábrázolni, vagy sem. Ennél a képnél az egyedüli komoly probléma az lehet, hogy a fejtartás a kettő között van. Ennél a fejtartásnál, mivel már látszik a távolabbi szemöldök boltozat, szerencsésebb lenne egy olyan szög, hogy látszódjék a másik szem is, vagy a teljes profil inkább.

A portré általában fekete-fehér műfaj, ritkán indokolt a színek meghagyása. Úgy érzem, ennek a képnek is tovább tudná fokozni a hangulatát egy markáns tónusú ff kivitelezés. Minden esetre ez a kép az egyik figyelemre méltó a gyűjteményből, annak a helyes útnak az egyike, amelyen érdemes járnia a szerzőnek.

Szöveg: Vajda János
honlap

 

Portréfotózás alapjai banner