Képelemzés – Lépcső / Kapu

A kis szünet után újra kapott két kép a belső terek világába kalauzol el bennünket. Az előző két képnek megfelelően folytatódó minőségi trenddel állhatunk szemben. Az érzékeny szem mellé felsorakozik az egyre átgondoltabb kompozíció és a szerencsés tónusválasztás, a megfelelő váltás színesről szürkeskálába.

Lépcső

A Lépcső c. kép a minimál kategóriába sorolható. Nagyon leegyszerűsített látvány, a mértani alakzatoknak megfelelő (majdnem) mértani pontosságú kompozíció. A szerző jól tudja, hogy ezeknél a képeknél mennyire fontos a pontos sarokkivezetés, stb. A kicsi hiba is ide vezethető vissza. A dilemma tényleg komoly, jobb középen meghagyjuk-e a függőleges elem után a teret, ami ugye zavaró, de akkor a korlátok találkozása nem lesz jól pozicionálva. Talán lehetett volna találni olyan nézőpontot, ahonnan ezt is meg lehetett volna oldani. Balra alul is ez a probléma. Itt azonban egy vágással meg is oldható. Ha fent sincs meg a függőleges elem, alulra sem kell, és akkor a következő lépcsőfok kezdete is leesik, ami viszont elég zavaró. Én szeretnék a képre több kontrasztot. Ezek a jellegű képek nagyon megkívánják. A kép izgalmát nem a tónusrészletesség, hanem a formák ritmusa adja, s ezt csak erős kontraszt hatással, kevés tónusra redukálva lehet elérni. Ezekkel együtt – mert bár úgy tűnik, túl sok hibát lehetett a képnek felróni – ígéretes próbálkozással állunk szemben.

Kapu

Nincs ez másképp a Kapu c. képnél sem. Remek szemmel választotta ki a témát. Még a világítás is pont ennek felel meg. A borult idő miatti szórt-szűrt fények megfelelő hangulatot teremtenek kissé fakó színeikkel, az árnyékhatások hiányának ellenére is megfelelő a különféle textúrák anyagszerűsége. A kép tartalma annyira átvitt értelmű, hogy hosszú ideig el lehet időzni előtte, és az ember képzelete számos gondolatot ébreszt önmagában. Ebből csupán a fent meghagyott két, lefűrészelt szerkezeti elem billentheti ki. Szigorúan le kell onnan őket klónozni! A kép túl jó ahhoz, hogy ott maradjanak. És még valami… Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy kell baloldalt a nagy, fekete flekk. A valós képen belül annyi szimetria és aszimetria van, hogy nyugodtan meg lehet hagyni körbe az azonos méretű kifutót. Mert bár annyira nem, mint a két fémgerendacsonk, de csak félrehúzza a szemet…

Szöveg: Vajda János
honlap

Portréfotózás alapjai banner