Képelemzés - Parasztház

Képelemzés – Pajta / Parasztház

Két fekete-fehér kép került hozzám értékelésre. Ennek önmagában örülni lehet. A kísérletező kedv minden esetben előre vivő a fotográfiában. A fekete-fehér állományok “tónusozása” pedig sok tanulsággal járhat. Idővel kialakulhat az úgynevezett “tónusos belső látás”, az a fajta képesség, amivel már a helyszínen érezni lehet, mi az ami inkább a szürkeskálában mutat jobban, ad többet, mint kép. A két képen érezni, hogy a vélhetően semmitmondó színvilág helyett választotta inkább a szerző a színtelenséget, és a két téma, valljuk be, inkább ennek is felel meg. A technikai kivitellel, kis fenntartással nem is lehet gondunk, inkább a képi megfogalmazásokkal. Ezeket szemezgetném a képekre lebontva.

Képelemzés - Pajta

Pajta

Ez a kép még technikailag is kicsit meghaladta a szerző szintjét. A nagy fény-árnyék különbséget vakuval derítve lehetett volna kiegyenlíteni, így a külső tér nem exponálódott volna ennyire túl, és részlettelensége nem zavarna. (Állványra helyezett géppel, több expozíciót készítve, majd képszerkesztő szoftverben összedolgozva a részeket ki lehet kerülni a vakuzgatást. Ez viszont Ps-guru szint…)

Érezni a kép belső késztetését. A düledező deszka falakon áttörni akaró fényt, és egy különös belső világ fényvágyát. A két tér egymásnak feszülését, de ez nem igazán jön le a képről. Elsősorban a már említett, túlexponált külső tér miatt. Továbbá a képen sok feleslegesen otthagyott dolog miatt. Le kell vágni a kép felső részét, a deszkasor teteje alatt egy kicsivel. Ez felett, jobbra a legerősebb a fény, a szem mágnesként tapad oda. Takarják le valamivel azt a felső 2 centit, és rögtön tudják, miről beszélek!. És ugyanígy kell egy durva vágást balról is csinálni. A balra dőlő deszkasor, balról második tagját kéne félbe metszeni, hosszában. Ezzel eltűnik a második legerősebb fényfolt is, és az egész kép áttekinthetőbbé válik. Így már kapunk egy ujjgyakorlatot, egy kis fénytanulmányt, de sajnos ennél többet mégy így se…

Ha lehet, vissza kell menni a helyszínre, és tovább gyakorlatozni a vakuval derítés rejtelmes világában, s lehetőleg alacsony nappállásnál. Ja, s ha van ennek a pajtának a padlaján por, ugyan, verje már fel, és akkor megkapja azt a képi világot, amiért érdemes ráemelni erre a témára gépet!

Képelemzés - Parasztház

Parasztház

Mindenek előtt: ilyen témát mindig alacsony napállásnál, súrolófényben kell fényképezni, mert a kiegyenlítettebb világítás miatt nem exponálódik túl a nagy fehér felület és a hosszú árnyékok részletességet, plaszticítást biztosítanak. A kép technikai hibájául ez róható fel. A kompozíciójának viszont annál több.

Nem lehet tudni, hogy mit akar nekünk a szerző bemutatni. Az egész házat ugye biztos nem, hiszen akkor nem rejtené el előlünk a kétharmadát. A tájat se, hiszen a két motívum nagyjából felezi a képet, így két különálló, ám annál semmitmondóbb kép a jutalmunk. Ha tájban akarta ábrázolni a házat, hát azt nem így kellett volna, hanem messzebbről, vagy jobban kinyitott látószöggel. Ha viszont a fehér fal, az omladozó vakolattól láthatóvá vált szerkezet és a rogyatag spaletták fogták meg a szerző fantáziáját, ezzel a beállítással alaposan mellé fogott. Ha nem akkor is, hiszen ezen a témán egyedül ezekben rejtezik a kép. Elmondom hogyan:

Szemben állva a fallal, szép esti vagy reggeli fényben, amikor a kis fa árnyéka rávetül a falra, de ha nem, az se baj. A többi is elég sokat tudna mutatni úgy, az csak a hab lenne a tortán. Nem kell semmi ég, csak egy szép fekvő kép a két ablakkal és a ferde tartó gerendákkal, szép plasztikus fényben, izgalmas árnyfoltokkal…
Ennél a képnél kénytelen vagyok Egry Józsefet idézni, és azt tanácsolom mindenkinek, aki a fényképezés rögös útján a lehető legmesszebbre szeretne eljutni, hogy szívlelje meg ezt a gondolatot!

„Sokat kell elvenni egy képből ahhoz, hogy ne maradjon üres.”

Szöveg: Vajda János
honlap