Képelemzés – Piros / Szűrt

Kaptam két jó képet! Egy kicsit ugyan a technikájától döcögős, de jó eseményképet, és egy nagyon finom kép- és tónusvilágú interieurt. Ha ez a két kép az előző két elbírált kép szerzőjétől való, ezeken jelentős minőségi többlet van azokhoz képest. A belső tér képe kifejezetten érzékeny szemű és lelkivilágú emberre utal.

Piros

Jól megfogott mozgás ábrázolás. Az EXIF szerint 1/80 s volt az expozíciós idő, 8-as rekesz mellett. Nekem kicsit túlosnak tűnik a kép, sajnos az adatok nem mutatják az érzékenység beállítást. Nem nagyon vészes, kb. fél fényértekkel kapott több fényt, mint kellett volna. Ez a szoftverben korrigálható. Kicsivel több kontrasztot is elbírna a lapos világítás miatt. A kép azonban jó, ezek a hiányosságok könnyen pótolhatók, mint például az épp ezen a portálon olvasható polárszűrő eljárást is érdemes alkalmazni a fakó ég élénkítésére, sötétítésére. OK, nem egy bravúrfotó, de a mozgás jól van ábrázolva a viszonylag hosszú expozíciós idő melletti elhúzásos technikával. Az autó megfelelően éles a nézők bemozdulása ellenére. Jó gyakorlat, érdemes is folytatni, ha igazán éles helyzetbe tud kerülni, akkor se fog hibázni. Én levágnám az ég felét. A még nyújtottabb képkivágás tovább erősíti a mozgásérzetet, és ebből a világos égből még annyi is bőven sok.

Szűrt

Az egyszerűség diadala! Szinte semmi sincs a képen, még is el lehet benne időzni. A világos ablakok felé merengve sok minden eszébe juthat az embernek. Én nem is akarok semmit belemagyarázni, kinek mi, a saját magánügye. Attól, ha mindenkinek más, az ebben az esetben épp a kép erénye. A nyitva hagyott képzelet, mint az ajtó, amin keresztül úgy tekinthetünk ebbe a zárt világba, hogy lelkünk kinyílhat a képzelet végtelen tere felé.

A lágyítás remekül fokozza a kép hangulatát, tónus- és színvilága egyszerű, miként a kompozíciós elemek is. Talán az ablak mellett kéne még egy kis tér, vagy abba is belevághatna az ajtófélfa, miként a stokiba is… A kép azonban így is telitalálat!

Izgalommal várom a szerző további képeit…

Szöveg: Vajda János
honlap