Panorámaképek illesztése Photoshopban

Panorámaképek illesztése Photoshopban

Sok kicsiből lesz egy szép széles.

Panorámaképek mindig lenyűgözőek. Ahogy nézzük, úgy érezhetjük, hogy valóban ott állunk a helyszínen. És persze minél nagyobb a kép, annál hatásosabb. Ha digitális fényképezőgéppel rendelkezünk, akkor a panorámakép első fele nem is tűnik nagy problémának. Csak leállunk egy helyre, majd körbeforgás közben 5-10-30-200 képet fényképezünk.

A gondok akkor kezdődnek, amikor ezeket otthon össze akarjuk rakni. Miért is? Általában az ok a képek mérete és mennyisége miatt van. Túl sok idő, míg az összes képet egyforma színre hozzuk, összeforgatjuk, összeillesztjük. Ráadásul minél több képünk van, annál nehezebb a munka, annál több memóriát igényel.

Szerencsére ma már számtalan kis program létezik, ami jobb-rosszabb technikát alkalmazva elvégzi ezt a fáradságos munkát. Akkor mi mégis miért foglalkozunk vele? Azért, mert ebből a folyamatból az ember nem hagyható ki. Szükség van arra, hogy egy-két helyen kicsit belenyúljunk a folyamatba. E mellett a Photoshopnak van egy nagy előnye: megtarthatjuk a rétegek, így további korrekciós lehetőségünk van. Vagy akár trükköket is gazdagíthatjuk a képet.

Felkészülés:

Hogy csökkentsük a képek összerakásakor keletkező problémákat, már a fényképezéskor figyeljünk a következőkre:

  • Az összerakásnál egyik legnagyobb probléma az eltérő színek és fényerő. Ezért mindenképpen kapcsoljuk ki a gép automatikáját. Keressünk egy olyan beállítást, ami a gép minden részére megfelelő lesz. Ezért kerüljük az olyan panorámát, amikor ellenfényben és hátfényben egyszerre fotózunk. Majd ezzel az „átlag” beállítással készítsük a képet!
  • Ugyan így az automatikus fókuszt is kapcsoljuk ki. A fókusz hatására megváltoznak a kép egyes elemei, ami az összerakáskor komoly problémát jelentenek. Legjobb ha végtelenre állítjuk a kamerát.
  • Készüljünk fel a lencse torzítására! Sok esetben a kép széle torzul a lencse miatt. Így ajánlatos a nagy átfedésekkel dolgozni. Ha szükséges, akkor majd a kép széleit vágjuk le a crop/vágás eszközzel mielőtt elkezdjük az összeillesztést
  • Lehetőleg tartsuk a kamerát egyenesen, hogy utólag ne kelljen forgatni a képeket. Ajánlatos állványt használni.
  • Hacsak nem szeretnék különleges hatást vagy ismerőseinknek ikertestvért készíteni, várjuk meg, ameddig a gyorsan mozgó emberek és tárgyak kimennek a képből. Különben több képen is megjelennek, így a végső panoráma képen többször is szerepelhetnek.

És akkor lássunk hozzá a kép összerakásához!
A Photoshop CS verziókban megjelent a panoráma – angolul photomerge – funkció. Tulajdonképpen ezt fogjuk használni ahhoz, hogy az összerakás „unalmas de fárasztó” műveletét megspórolja nekünk.

Töltsük be a képeket!

Majd a Fájl menüben válasszuk az Automatizálást, azon belül is a Fotóegyesítés opciót!

Itt alapesetben a megnyitott fájlok listáját láthatjuk, ahol kitörölhetünk olyan képet, amit mégsem szeretnénk használni. De a legördülő menüben kiválaszthatjuk a képeket valamely könyvtárból, vagy akár a teljes könyvtárat is.

Fontos, hogy a Kísérlet a forrásképek automatikus elrendezésére opciót kapcsoljuk be! Így a program megpróbálja összerakni a képeket. Sok esetben egészen jól.

Az igazság néha odaát van

Ha szerencsénk van (vagyis jól készítettük elő a képet és nem volt túl bonyolult a téma), akkor egy összerakott képet láthatunk. De persze ez nem mindig igaz, így nézzük meg, mit tegyünk abban az esetben!

Rendrakás

Először is rakjunk rendet! Pakoljuk fel az összes képet a felső csík fölé! Lehetőleg sorrendben, hogy könnyebb legyen majd összeválogatni.

Illesztések

Kezdjük el a képek összeillesztését! Javasolt mindig a középsővel kezdeni, és ahhoz igazítani a többit, hiszen ha valamelyik széléről indulunk, akkor könnyen lehet, hogy mire eljutunk a végére túl sokat kell alakítani. Ez igaz lesz majd akkor is, amikor színben egyeztetjük a képet.

Az összerakásban a program sokat segít, hiszen elég csak a képet nagyjából a helyére tenni, majd ő automatikusan a pontos helyre illeszti. Majd áthatást készít, hogy szebb legyen az illeszkedés (elvileg szebb lesz, de éppen ez az, ami miatt a Photoshopban dolgozunk, hogy ezeket az áthatásokat majd manuálisan mi magunk javítsuk ki. Erről később a(z) 6.lépésben lesz szó).

Hogyan tovább?

Ez nagyban függ attól, hogy milyen a képünk. Nálam jól megfigyelhető, hogy bizony komoly problémák vannak a híd illeszkedésénél ?

Ennek mi az oka? Az, hogy amikor fényképeztem fordultam, így a híd egy képen látható szemből, kicsit balról és kicsit jobbról. Ez általános jelenség a panorámakép készítésekkor. Egy tárgy minél közelebb van, annál jobban „görbül” majd a végeredményen, vagyis minél közelebbi a tárgy, annál több képet ajánlatos róla fotózni, és annál óvatosabban kell vele bánnunk.

Nekünk viszont szerencsénk van, mert ezt a jelenséget a Photoshop az esetek többségében könnyen korrigálja. Csak be kell kapcsolni a Perspektíva opciót, majd hosszú számolás után egy egészen más jellegű képet láthatunk.

Nálam az előzőleg összeilleszthetetlennek látszó képek máris pontosan passzolnak.

Még megpróbálkozhatunk a Hengeres leképezés opcióval is, amikor a program egy hengerszerű felületre helyezi a képet, így egy másik torzítást kapunk. Ismét a képektől függ, hogy jobb, vagy rosszabb eredményt kapunk (az én képemnek ez most kimondottan rossz).

Szinte…

…készen is vagyunk. A panorámakép-összerakó programok kb. ideág jutnak. Ha sietünk, akkor tulajdonképpen itt be is fejezhetjük. Ez a kép már nem rossz.

De még nem tökéletes!

Ha jobban megnézzük, akkor fény-árnyék, színeltérési és illeszkedési hibákat találhatunk, amit az átlagos szemlélő nem vesz észre.
Az illeszkedési hibák abban nyilvánulnak meg, hogy a kép bizonyos része homályos lehet, esetleg néhány elem többször szerepel. Ez azért van, mert a Photoshop a képek széleit összemossa. Abban az esetben, ha ott kisebb eltérés van (lehet azért mert pl. a lencse torzít; de akár fényképezéskor ahogy elfordultunk a közeli tárgyak relatív többet fordulnak, mint a távoliak; vagy valami ott megmozdult; stb…) akkor az elmosás ott homályos lesz.

Alább látható néhány ilyen hiba:

Ezen a képen a távolba látható épületek máshol voltak a képen, így itt kétszer szerepelnek.

Itt a program egy másik tárgyat vett fix pontnak, amikor a képeket illesztette. Sajnos az a fix pont egy mozgó hajó volt…

Ebben az esetben a képen látható hajó mozgott. És az egyik fotón még ott volt, a másikon viszont már nem.
Persze ezzel a módszerrel vicces képeket is készíthetünk. Ha valakit megkérünk, hogy álljon bele több képbe, akkor a majdani panoráma képen többször szerepel.

Itt pedig a fotózáskor jelentős szín/világosság-eltérés keletkezett, ami összerakás után is megmaradt.

Ha más programmal egyesítettük volna a képeket, akkor most komoly bajban lennénk. Mi viszont most kihasználhatjuk a rétegek nyújtotta megszokott lehetőségeket is:

Kattintsunk a Megőrzés rétegekként gombra, majd azOK gombra.
Ilyenkor a program a torzításokkal együtt, de külön rétegekre helyezi a képeket. Így bár sokat elveszítünk a kényelemből, viszont sokkal szebb eredményt készíthetünk.

Innen gyerekjáték

Most, hogy a képek külön rétegen vannak, könnyen korrigálhatjuk őket.

Elsőnek kezdjük mindjárt a szín­/világosság beállítással!

Ugye emlékszünk? Mindig a középső képhez igazítjuk a többit. Jegyezzük meg, melyik a középső réteg, vagy akár nevezzük át „etalon” névre!
Induljunk el egyik irányba középről így válasszuk ki mondjuk az alatta levő réteget, utána a Photoshop CS egyik új funkcióját fogjuk használni:
Kép-korrekciók-szín egyeztetése­/Image-adjustment-match color.

A Forrásban válasszuk ki ezt a képet, alatta pedig az „etalon” réteget.

Ez a funkció tulajdonképpen átmásolja a másik réteg szín és világosság információit. De éppen ezért óvatosan is bánjunk vele, mert ha nagyon eltérő a két kép színezete, akkor az elronthatja (pl. ha a panorámaképünk egy területén tenger van, akkor annak nagyon nem tesz jót, ha színeiben megegyezik az erdővel, vagy a város vörös háztetőivel).
Ha szükséges, a fenti csúszkákon tudjuk finomítani a funkciót, majd nyomjuk meg az OK gombot.

Amennyiben ezzel a funkcióval nem sikerül tökéletesen akkor a hagyományos módszerekkel még mindig korrigálhatunk (ezt nem írom le, mert az külön tutorial-sorozatot igényelne)

Korrigáljuk mindegyik réteget!

“Finomkodunk”

Készen van a színegyeztetés
Most már csak a képrészek áthatása van vissza (és esetleg az illesztés finomítása).

Az áthatásokat több módszerre is elvégezhetjük. Én legjobban a rétegmaszkokat szeretem, mert nagyon pontos és megbízható. Így ezt a variációt írom le:

Ugyebár fentről lefele haladunk. A felső réteget jelöljük ki, majd adjunk hozzá rétegmaszkot (pl. Réteg/Rétegmaszk/Mindent mutat). Ugye emlékszünk még? Ami a maszkon fehér, ott látszani fog a kép, ahol fekete, ott minden átlátszó lesz. Ahol pedig szürke, ott félig átlátszó attól függően mennyire sötét a szürke.

Így a rétegmaszkon fekete ecsetet használunk. Ismét képtől függ, hogy melyik méret az ideális. E mellett figyeljünk arra, hogy lágy, vagy éles ecsetet a hatásosabb. Pl, ahol a 6-os lépésben említett kritikus részek vannak, ott sok esetben egy kisméretű éles ecsetre lehet szükségünk.
fekete ecsettel kezdjünk el a kép szélén festegetni. Egyetlen szabály van csak: ne látszódjon az összerakás helye. Akármilyen szabálytalan alakzat megfelelő.

Ha elérkezünk valamelyik kritikus részre, mint én a hídnál, akkor sem kell félnünk. Egyszerűen kezdjünk el ott is festegetni, ameddig tökéletesen nem illeszkedik a két kép. Mivel rétegmaszkot használunk, nem gond, ha elrontjuk. Elég csak fehér ecsetre váltani, és máris korrigálhatjuk a hibát.
Majd ugyan így járjunk el a többi rétegen is! A fontos, hogy eltűnjenek az összerakás nyomai, ezért minél szabálytalanabb alakzatban színezünk, annál hatásosabb eredményt kapunk.
Ha szükséges, akkor használjuk az elmosásgradient és más eszközöket is.

Végül…

..nincs más hátra, minthogy levágjuk a felesleget.

Pi Tóth István