A Photoshop CS2 egyik legérdekesebb újdonsága, a perspektívát is figyelembe vevő klónozás kerül terítékre cikkünkben.
2005. április 4.-én az Adobe bejelentette a Creative Suite csomag második változatát, termékenként egy-egy új verzióval. Megtalálható benne az Adobe Photoshop program 9. generációja is, amely immár a CS2 néven fut.
A CS jelző megtévesztő lehet, hiszen az évek folyamán találkozhattunk már LE, DeLux, Album és Elements változatokkal is, ezért okkal gondolhattuk azt, hogy ezúttal is egy eltérő változattal állunk szemben. Ezt azonban tévedés lenne gondolnunk, mert valójában a CS a Creative Suite-ra utal.
Az Adobe a Creative Suite csomaggal egy új generációt indított el célul tűzve, hogy minden grafikai és kiadvány-szerkesztési feladatot egyetlen csomaggal oldjunk meg, akár digitális, nyomdai, internetes, vagy mobil publikációról van szó. A Photoshop így szinte már nem is önálló termék, annyira szorosan együttműködik a csomag többi programjával: az Illustrator, az InDesign, az Acrobat és a GoLive szoftverekkel. Például mikor a GoLive-ban optimalizálunk egy képet, akkor a program a Photoshophoz tartozó ImageReady motort használja.
Jelen cikksorozatunkban nem térünk ki a csomag többi elemére, csak a Photoshop kistestvérére (ImageReady) és segítőjére (Bridge).
Az Adobe Photoshop önállóan is megállja a helyét, és a Photoshop mellé megkapjuk az ImageReady és a Bridge programokat is.
Mielőtt elkezdjük az újdonságok átböngészését, még egy fontos információ: korábban létezett az úgynevezett CE változat, ami a kelet-európai sajátosságokat gyűjtötte össze, mint pl. az „ő” és „ű” betűk helyes kezelése. Ezen belül létezett a magyar kezelőfelülettel ellátott verzió. Mindez a CS2 megjelenésével megváltozott: az eredeti angol változatban is megtaláljuk a közép-európai sajátosságokat, így pl. a magyar helyesírás-ellenőrzési lehetőséget. Nem szűnt meg viszont a magyar változat, amely csak magyar kezelőfelületében különbözik angol testvérétől. A korábbiakkal ellentében a kezelőfelület nyelve nem változtatható. Míg az angol változat már megjelent, addig a magyar nyelvűre még nyár végéig várnunk kell.
Akkor lássuk, miben is tud többet az új verzió!
Lassan már megszokjuk, hogy minden program új verziója lassabban töltődik be, mint a régi, ezért meg sem lepődünk már a hosszabb indításon. Ugyanakkor a során közben mégis azt tapasztalhatjuk, hogy a program talán egy kicsit gyorsabban is működik.
Mielőtt belevetnénk magunkat az újdonságokba, érdemes legelőszőr kiválasztani a Windows > Workplace > What’s New in CS2 (Ablak > Munkaterület > A CS2 újdonságai) opciót! Ezt megnyitva minden olyan menüpont, amely a Photoshop CS2-ben új, vagy új funkciókat is tartalmaz, kékkel fog megjelenni, ez pedig nagy segítséget nyújt a program újdonságainak felderítésében. Azonban nemcsak erre állíthatjuk át a programot, hanem más előre elkészített felhasználási területre is (pl. retusálás, színkorrekció, stb…), vagy akár saját felületet is készíthetünk. A megszokott beállításokkal ellentében itt színekkel kijelölhetünk funkciókat, a nem használt menüpontokat eltüntethetjük, sőt akár még a gyorsbillentyűket is a feladat szerint módosíthatjuk.
Most, hogy kényelmesen átállítottuk a programot és kéken világítanak az újdonságok, mindjárt nézzük is a legnagyobb újítást, a Vanishing Point (Eltűnési pont, Távlatpont) funkciót!
Korábban ha perspektivikus felületen szerettünk volna retusálni, idegen elemeket eltüntetni, vagy valami újat betenni, akkor az mindig nehézkesen ment. A Vanishing Point éppen ennek a – viszonylag gyakori – problémának a megoldásában segít bennünket.
Mint minden retusálási műveletnek, ennek is két ága létezik: egyrészt az idegen elemek eltüntetése illetve a hiányzó részek pótlása. Elsőnek nézzük meg, hogyan is tudunk egy perspektívikus területről valamilyen oda nem illő képrészletet eltüntetni!
Ennél a képnél a kutya melletti tárgyakat szeretnénk eltüntetni. Elsőre azt gondolnánk, hogy a hagyományos pecsételéssel ez nem is olyan nagy munka, azonban ha jobban megfigyeljük, azt láthatjuk, hogy a padlón lévő csíkok nem párhuzamosak, ez pedig igencsak megnehezíti a munkánkat.
Ilyene esetben válasszuk ki a Filter/Vanishing point funkciót amellyel, bejutunk a perspektívikus műhelybe. A funkció tulajdonképpen úgy működik, hogy felveszünk egy, vagy több perspektívikus síkot, ahol minden művelet a perspektíva szabályai alapján fog torzulni, tökéletesen illeszkedve a környezetébe.
Ennek viszont az a feltétele, hogy mi nagyon pontosan készítsük el a síkot, vagy síkokat. Ehhez két eszköz áll a rendelkezésünkre: egyrészt a már megszokott fekete nyíllal tudjuk módosítani, és mozgatni a síkot. Alatta viszont megtaláljuk a sík létrehozó eszközt is: ennek segítségével jelöljük ki a sík négy sarokpontját. Sokat segíthet, ha keresünk olyan elemeket, amelyekhez a hálót igazíthatjuk, mint jelen esetben a padló csíkozása. Ilyen lehet még pl. az ablak, az ajtó, a fal vagy bármilyen textúra.
Ha nehéz pontosan pozícionálni, nyugodtan használjuk a nagyítót. Nem baj, ha elrontjuk, mert utólag bármikor tudunk javítani. Sőt: ha már látjuk a hálót, akkor sok esetben még könnyebben megy a pontos beállítás. Most, hogy egy darabon elkészült a sík, ideje, hogy kiterjesszük a teljes felületre. Fogjuk meg az oldalfelező pontokat, és húzzuk ki a síkot. Ilyenkor előfordulhat, hogy kiderül, a sík készítése valójában mégsem volt elég pontos, ezt akkor javítsuk ki.
Most, hogy megadtuk a munkafelületet, nézzük át, milyen eszközeink vannak a retusálásra, módosításra.
Sajnos a készletünk nem olyan bő, mint azt megszokhattuk a Photoshopban, de a legfontosabbak azért még így is megtalálhatóak. Elsőnek válasszuk a pecsétet, vagy más néven a klónozó eszközt (stamp)! Az eszközre kattintva az ablak tetején megjelennek a további beállítási lehetőségek. Az egyik a legfontosabb, hogy a Heal (javítás) bekapcsolásával a pecsét eszközt átválthatjuk a Photoshop 7-es verziójából már ismert Javító ecsetre (healing brush). Ezt a képterület másolása után a széleket is olyannyira elsimítja, hogy a másolt terület teljesen beleolvad a környezetébe. A fény és árnyékhatások egyenetlensége miatt érdemes ezt mindig bekapcsolva tartani.
A már ismert módon, ALT+egérkattintással válasszuk ki a másolni kívánt pontot. A pontos másolás érdekében az ecset megjeleníti a forrásterületet. Mindjárt láthatjuk, hogy ahogy mozgatjuk az ecsetet, úgy változik a mérete. Ha a perspektíva szerint távolabb visszük, akkor kisebb, ha közelebb, akkor nagyobb lesz.
Ezután más dolgunk, mint pontosan beillesztenünk az eltüntetésre váró elemeknél, majd lefesteni. Amint elengedjük az egérgombot, a program azonnal elvégzi a símitást, így nyoma sem marad az eredeti képrésznek.
Ha nehezebben boldogulunk a pecséttel, akkor használjuk inkább a kijelölést (Marquee Tool). Ez tulajdonképpen a Téglalap kijelölő (Rectangule Marquee Tool), és Folt eszköz (Patch Tool) kombinációja. Természetesen a téglalapos kijelölés is a perspektíva alapján történik, így ezzel nekünk már nem kell foglalkoznunk. Jelöljük is ki a kellemetlen képrészletet! Ismét érdemes a Heal (javítás) opciót bekapcsolni.
Ezt követően a kijelölt területre a CTRL nyomvatartásával kattintunk, majd mozgassuk az egeret, így láthatjuk mely terület kerül az eredeti helyére. Az egeret elengedve ismét elsimítja az éleket. Előfordulhat, hogy ilyenkor szükség lesz a pecséttel is kicsit megszépítenünk az éleket. Természetesen a gyorsbillentyűket most is használhatjuk, így a kijelölést megszüntethetjük a CTRL+D, vagy Macintosh rendszerben Alma+D kombinációval.
Most pedig nézzük meg, hogyan lehet a perspektívával dús képre új elemeket behelyezni! A következő képen azt szeretnénk, hogy a házon több ablak legyen.
Ehhez készítsük el ismét a perspektíva síkot, azonban először csak az egyik oldalra. Természetesen segítségnek most is a textúrát használjuk. Amint készen van az egyik oldal, a Sík létrehozó eszközzel kattintsunk a fal töréspontjánál a szakaszfelező vonalra. Ilyenkor az előző síkra merőlegesen vehetünk fel új síkot. Mivel a valóságban ezek a síkok nagyon gyakran merőlegesek egymásra, így ez nagy segítséget nyújthat számunkra. Most már nemcsak a másik falra, de akár a teljes képre kioszthatjuk a perspektívikus síkokat, és máris olyan, mintha teljesen három dimenzióban dolgoznánk.
Innentől kezdve az ablakok másolása már az előbb említett klónozással történhet: ALT+kattintással kiválasztjuk az ablakot, majd az új helyre festjük.
Ha szeretnénk, akkor nem csak másolhatunk, hanem akár a festőecsettel mi is rajzolhatunk bele.
Természetesen a perspektíva szerint változik az ecset mérete és alakja is.
Emellett akár vágólapon keresztül is behozhatunk más képeket is:
Először OK gombbal hagyjuk jóvá a mostani változásokat. Nagyon fontos, hogy az elkészített síkok nem vesznek el. Sőt, ha Photoshop formátumba mentjük el a képet, akkor a síkok is elmentődnek.
Ezután válasszunk ki egy másik képet, amit vágólapra másolunk. Ha szeretnénk külön rétegen tartani, akkor készítsünk egy üres réteget is, és azt jelöljük ki, mikor újra belépünk a Vanishing Point menübe.
A már jól ismert módon beillesztjük a képet (CTRL+V vagy Alma+V), majd ha szükséges, akkor át is méretezhetjük az Átalakító eszközzel (Transform Tool).
Ezt követően mozgassuk arra a helyre, ahol szeretnénk megjeleníteni. Látható, hogy amint egyik síkról a másikra visszük, úgy változik a torzultsága is, vagyis ténylegesen az adott felületre fog ráfeküdni. Amennyiben külön rétegen dolgoztunk, akkor innentől kezdve már a hagyományos módszerekkel folytatva tökéletesen beleilleszthetjük az adott környezetbe.
Pi Tóth István
