Aktuális | Cikkek | Linkek |   Digiretus.ro
Photoshop Tipp|2016.08.08.
LightRoom|2016.06.15.
Android|2016.05.22.
Photoshop Videó|2016.05.16.
Photoshop Tipp|2016.02.12.

Támogasd a DigiRetust!

 


Reméljük megéri! :)


Adobe Lightroom - Dolgozzunk fel egy Nap fotót!

 


Mostanában volt aktuális a Nap fotózása, hiszen május 9-én volt a Merkúr áthaladás központi csillagunk előtt. Koca asztrofotósként én is próbáltam megörökíteni és a videóban látható lépésekkel dolgoztam fel a félresikerült képet.


Photoshop Touch (Android) - Kreatív színtelenítés (videó)

 


Ha nem elég a szimpla színtelenítés, hanem a világosságát és kontrasztját is állítani szeretnénk a képnek, akkor itt egy gyors megoldás.


Grunge (meggyötört) képhatás (Photoshop Videó Tipp)

szint: könnyű


Szükségünk lesz egy normál fotóra és egy erősen texturált képre, melyek keverésével "meggyötört" képhatást hozunk létre, és egyúttal megismerkedünk az összhatásmódok és az átlátszóság alapjaival.


Derítőfény az árnyékokra Photoshopban

szint: haladó


Ha fotód jórészt túl világos ahhoz, hogy egyszerűen tovább világosítsd, de a főtéma meglehetősen sötét, akkor szükséged lesz egy kis photoshopos derítésre.

 
 
   
 

Milyen képszerkesztő szoftvert használsz leggyakrabban?

Photoshop Elements
GIMP
Paint Shop Pro
más program
nem használok


   



Keresés az oldalon



Photoshop Tipp|2011.01.16.

Roncsolt,öreg fotó

szint: könnyű


Ha már lúd, legyen kövér. Ha már öreg, legyen még öregebb.


 

Harmadik szem (Fotóelemzés)


Nyilvánvaló és kényelmes fotótémát nyújt közvetlen környezetünk. Csokor virág egy vázában, a reggel fényeivel megvilágítva, vagy kedvenc kutyánk kíváncsi portréja... Turay Balázs persze ezekről is könyörtelen véleményt mond.

Hirdetés
 

Nyomtatóbarát verzió

www.digiretus.hu - fotóelemzés

 

www.digiretus.hu - fotóelemzés


Virágcsendélet


Azon gondolkozom miért fényképez valaki virágokat? Miért jó vágott virágot a szobában, miért jó mezei virágot a szabadban fényképezni?

Szeretnék tudni válaszolni a kérdésemre, szeretném megfejteni az okokat, hiszen a kép, vagy maga a fényképezett dolog szépsége nekem nem tűnik elég válasznak!

Persze, lehet, hogy rosszul közelítem meg a saját kérdésemet, ezért vagy butaságot fogok gondolni, vagy ami rosszabb mást fogok butának gondolni!
Harmadik megoldásként marad, hogy válasz nélkül hagyom az egész fotóelemzést a fenébe, miért kéne nekem erőltetnem magam más képeivel?

Elsősorban azért, mert ha nem is fogok rögtön virágokat, mezőket, esetleg bogarakat fényképezni, a válasz megtalálására tett erőfeszítéssel egy kicsit beleláthatok valakinek a fejébe, vagy a lelkébe! Ami például azért lehet érdekes, mert megérthetek valamit, amit mondjuk beszélgetéssel, vagy felületes ismeretséggel soha nem tudnék meg!

Szóval, miért is?

Amikor Kínában jártam, megdöbbentett a parkokat ellepő, a virágba borult fákat fotózó emberek látványa. Elsőre persze nevetségesnek tűnt, ahogy hat-nyolc öltönyös, kosztümös férfi és nő áll körül egy mályva szín virágoktól roskadozó fácskát, kezükben a hatalmas telével felszerelt digitális kamerával, vagy mezei mobiltelefonnal. A mozdulatsor is vicces. Felemelem a telefont-kamerát, komponálok (ez telefonnal inkább integetés), majd katt. Katt után ellenőrzés a kijelzőn, mentés, majd kiértékelés rokonokkal, barátokkal, aztán újból komponálás.
Ha egy hétig lettem volna Pekingben, akkor sosem értettem volna meg őket. Akkor csak a város szép, és ismert részeit látom, ahol mindig sok a turista, lehet emlékeket venni, vagy fényképezni, és menni tovább...

A várost járva értettem meg, hogy a zsúfolt, zajos utcák, a hat, nyolc sávos sugárutak, emeletes autópályák tövében megbúvó kietlen lakótelepek, sikátorok, vagy tágasabb lakóparkokban élők számára mekkora öröm valami színes szépség birtoklása. Az ablakokban ugyan látni növényeket, de a hely vagy sokszor kicsi még az embereknek is, vagy a levegő olyan rossz, hogy ezek a szép, különleges fácskák nem bírnák azt elviselni. A telefon kamerája, meg a „nagy tele” valamit közel tud hozni azokhoz, akik a parkokat csak megnézni látogathatják, hiszen Pekingben nem lehet a fűbe heveredni, és az eget bámulni, mint nálunk a Margit szigeten.

A másik ok, amiért az ember képet csinál, már ennél az örömteli valós, vagy virtuális virágszedésnél messze tovább mutat. Itt már nem csak a rögzítés sikere, a szép megtalálása fontos. Egészen más a cél is, meg a szándék is. Létrehozni egy olyan valóságot, mely ugyan több szálon kötődik az eredetihez, az originálishoz, sokszor őrzi annak eredeti jelentését, de tovább lép azon, mások törvényei, és más a működése. Ha a világban szemlélődünk, nevezhetjük magunkat megfigyelőnek! Amikor egy képpel van dolgunk, már nézőnek mondjuk magunkat. Mást várunk egy botanikai túrától, ahol jó esetben Gerald Durrel mondatait halljuk magunkban, és más élmény vár ránk akkor, ha fotókiállításra megyünk, vagy a neten nézünk fényképeket.

A (fotográfikus) kép ugyanis nem kell, hogy a valóságnak megfeleljen. Saját szabályai vannak. Hogy megfelelő példával éljek egy japán kert, hasonlóan szigorú logika alapján kerül megkomponálásra, mint egy kép. A komponálás az elrendezés folyamata. Mit hova helyezek, mi az aránya, mérete a képmezőhöz, mi a viszonya, távolsága a kép keretéhez, a többi elemhez. Miről szól a kép? Egy fűszálról? Fűszálak sokaságáról? A füvek, nádak, sások tömegéről? Arról, amit ezek egy képen a szélben lengedezve kiadnak? A nádasba vágott járatokról, utcákról? És mindez éles, vagy életlen? Bemozdult, vagy kimerevített?

Az az egyik fontos kérdés, mit emelik ki a világból?
Aztán az, hogyan? Ha ezeken gondolkozom, folyamatosan próbálhatok válaszolni a miértre is. Senkit sem akarok megzavarni, de ez sok esetben fontosabb kérdés, mint az előző kettő!

Nem tudom, hogy aki ezt a képet készítette, meg akart-e őrizni valamit, vagy a virágra eső fények keltette intenzív színek kerítették hatalmukba. Annyi bizonyos, hogy elindult egy úton, amiről még nem dőlt el merre is tart pontosan. Két szerző, két képe jut eszembe. André Kertész „Chez Mondrian” című képe, mely Párizsban, 1926-ban készült, és Karl Blossfeldt több növény tanulmánya. Érdemes az ő neveiket is beírni a keresőbe!


www.digiretus.hu - fotóelemzés


Aranyos


Vannak képek melyek számunkra kedvesek. Ezek azok a képek, melyekről vagy nagyon nem tudjuk elmondani, miért kedveljük őket (ez a „csak” esete), vagy valaki/valami olyat ábrázolnak, akit szeretünk, s akkor a túl-alulexponált, akaratlanul dekomponált, elvágott kezű, lábú, ellenfényben láthatatlanná vált ismerősök (főleg gyermekek) képei csalnak elő rejtélyes sikkantásokat hölgyekből, a régi szeretők képei pedig elgyengült mormolásokat férfiakból.
Mindkét esetben a kép nem fotografikus szépségével, megkomponáltságának bravúrjával, esetleg tónusainak skálájával arat sikert, hanem azzal, hogy felidéz bennünk valami ösztönös érzelmet. Igen, ez a nézhetetlenül kifakult kép akkor készült..., ez a az életlen, sötét és bárki emberfiának érdektelen meg amakkor...

Így vagyok ezzel az aranyos kutyapofával, hiszen számomra még egy nyálas bemutatkozás élményét sem idézheti fel! A kép nem is megy tovább annál, minthogy ábrázol valamit, a gazdája szerint nyilván a legjellemzőbb és legkedvesebb tekintetet.

Én meg csak bámulok, és arra gondolok, lehet-e, kell-e tanácsot adni kutyapofákkal kapcsolatban, vagy ezek a képek tényleg csak a megörökítés belső kényszere-öröme miatt jönnek létre, ahogy van aki szeretteit fotózza, és olyan is akad, aki kedvenc autóiról gyűjt képeket, melyeket aztán pénztárcába rejtve hord magánál.

Turay Balázs
fotográfus
www.turay.hu


A képekre kattintva nagyobb méretben is megtekintheti azokat.

 

 

Hirdetés
 


Hozzászólások



 

Impresszum
| RSS

© nEtural webdesign 2006.
Az oldalon közölt bárminem kép, hang, írott anyag, valamint grafikai elem szabad felhasználására az oldal tulajdonosa fenntartja magának a jogot. A közölt elemek felhasználása a fenti tulajdonos engedélyéhez kötött !