Aktuális | Cikkek | Linkek |   Digiretus.ro
Photoshop Tipp|2016.08.08.
LightRoom|2016.06.15.
Android|2016.05.22.
Photoshop Videó|2016.05.16.
Photoshop Tipp|2016.02.12.

Támogasd a DigiRetust!

 


Reméljük megéri! :)


Adobe Lightroom - Dolgozzunk fel egy Nap fotót!

 


Mostanában volt aktuális a Nap fotózása, hiszen május 9-én volt a Merkúr áthaladás központi csillagunk előtt. Koca asztrofotósként én is próbáltam megörökíteni és a videóban látható lépésekkel dolgoztam fel a félresikerült képet.


Photoshop Touch (Android) - Kreatív színtelenítés (videó)

 


Ha nem elég a szimpla színtelenítés, hanem a világosságát és kontrasztját is állítani szeretnénk a képnek, akkor itt egy gyors megoldás.


Grunge (meggyötört) képhatás (Photoshop Videó Tipp)

szint: könnyű


Szükségünk lesz egy normál fotóra és egy erősen texturált képre, melyek keverésével "meggyötört" képhatást hozunk létre, és egyúttal megismerkedünk az összhatásmódok és az átlátszóság alapjaival.


Derítőfény az árnyékokra Photoshopban

szint: haladó


Ha fotód jórészt túl világos ahhoz, hogy egyszerűen tovább világosítsd, de a főtéma meglehetősen sötét, akkor szükséged lesz egy kis photoshopos derítésre.

 
 
   
 

Milyen képszerkesztő szoftvert használsz leggyakrabban?

Photoshop Elements
GIMP
Paint Shop Pro
más program
nem használok


   



Keresés az oldalon



Photoshop Tipp|2009.12.08.

Színek csökkentése

szint: könnyű


Minek belőle 16 millió, ha hárommal is hatásos megjelenést kapunk?!


 

Koncertfotók III.


Hirdetés
 

Nyomtatóbarát verzió

www.digiretus.hu - fotóelemzés

 


Három kép az életlenségről


Mai adásunkban arról lesz szó, hogy a fényképek készítése sok esetben, de legalábbis sok munka fázisban tervszerű gyártási folyamat. Ugyanazon képek készítése végbemehet precíz tervek alapján, illetve ezek közben véletlenek sora akár jótékonyan, akár károsan is befolyásolhatja a végeredményt.
Ilyen lehet például a bemozdulásos életlenség, mely néha slampos, elrontott, vagy vicces, és akár a „kimerevített” képnél sokkal életszerűbb, hitelesebb látványt ad!
Gondoljunk csak egy földig hajoló, csápoló emberre, akit tökéletesen, az angol kifejezés szerint „megfagyasztva” (freezing) látható, minden bemozdulás nélkül! Egy ilyen kimerevített kép elkészítésénél pont az a feladat nehézsége, hogy a transzban lévő embert akcióban ábrázoljuk, ahol szinte ugyanaz az elvárás, mint a sajtótájékoztatón ülő kedvenc politikusunknál, vagy megasztárunknál, jó kompozíció, semleges háttér, nyugodt/felindult, de legalább emberi arckifejezés. Ezt azért érdemes megjegyeznünk, mivel legtöbbünk saját magáról sem, nemhogy mondjuk szeretteiről szeretne olyan képet viszontlátni, amin az vállalhatatlanul vicsorít, de legalább azt az érzést kelti, hogy hitelesen tudna egy dühöngő örültet alakítani. A koncertfotóknál is ez a helyzet, csak ott a gátlások felszabadulását, a mámort, és az érzések vibrálását kell(ene) úgy visszaadni, hogy az imént leírtakkal ellenében elkerüljük a röhejt, meg az önmaga paródiájába forduló túlzott beleélést.
Ezt fotóra lefordítva például sok-sok gyakorlás, egy téma sok-sok „lekattintása”, és nem utolsó sorban a jó időzítés, és a jó ritmusérzék feltételezi.
No, de vissza a bemozdulásos életlenséghez!

Koncertfényképezési lapfelszerelésünk, melyben szerencsés, ha van egy nagy fényerejű optika (például f/1.4 50 mm), és egy teleobjektív (minimum 135 mm, vagy 200 mm gyújtótávolságú) ilyenkor kiegészülhet egy állvánnyal! Állvány híján vigyünk magunkkal magas érzékenységű filmet, mondjuk 1600 ASÁ-st!





Bemozdulás állvány nélkül, kézből fényképezve

Ez a kép az egyik legegyszerűbb esete a bemozdulásos életlenségnek. A kamera lehetett akár a fotós kezében is! A kép elkészítéséhez talán 1/60-ad, 1/30-ad másodpercet választott, ami abból látszik, hogy az arc szinte teljesen éles, míg a hirtelen mozduló csukló már elmosódottan látszik. Hasonló mód bemozdult embereket és állatokat láthatunk a régi város képeken, például Klösz György, Erdélyi Mór, Dívald Károly budapesti, vagy Eugen Atget Párizs képein is még a XIX. század végéről, a XX. elejéről.

Még egy mondat a képről! Ha a záridő 1/125-öd másodperc, vagy annál rövidebb lett volna, akkor az énekes keze is éles lenne, ha viszont a záridő 1/30-adnál hosszabb lett volna, akkor már maga a test is, de leginkább az arc is a bemozdulásos életlenségtől lenne felismerhetetlen!

Ki lehet próbálni!





Ez a kép is „hosszabb” idővel készült, bár nem teljesen éles, mert a fotós rávakuzott, egész pontosan belevakuzott a képbe. Ebből a mondatból is kitűnik, hogy mennyire pongyola megfogalmazásokat használunk akkor, amikor fotóról, annak is a technikai oldaláról van szó!

Ami valójában történt az, az hogy a vaku még éppen akkor villant, amikor a zár nyitva volt, tehát a fény a képet a filmre, vagy a ccd-re „rajzolta”/vetítette. A „megfagyasztáshoz” szükséges időhöz képest hosszabb záridő miatt a gitárosnak módja van életlenre bemozdulni az expozíció (rövidke) ideje alatt, de ennek a rövid időnek a befejezte előtt elvillan a vaku, ami az elmozdulást megállítja.

Ezért aztán van egy alak, ami a meglévő fények adta expozíciós lehetőségek mellett készült (picit életlenül), és aztán ott van ugyanazon a kockán egy éles, a vaku kemény fénye által „újból” odaexponált alak.




Harmadik példánk a teljes bemozdulást járja körbe, ahol minden már a felismerhetetlenségig elmosódott. Rögtön felmerül a kérdés, hogyan készült? Állványról? Kézből?

Ami biztos már első ránézésre is, az a hosszú expozíciós idő. Milyen hosszú? Legalább nyolcad másodperc. Vagy negyed, fél, esetleg egy teljes másodperc! Sőt, az sem elképzelhetetlen, hogy közelebb járunk a teljes kerek egész perchez!
Ennek megállapítása azonban nem teljesen lehetséges, mivel nem tudjuk, hogy zenészünk milyen vehemenciával muzsikált (mozgott). Ha nagyon nagy átéléssel, szinte minden testrészével, akkor lehet, hogy csak egy másodperc volt az idő, amíg a kép készült. Ha viszont lassan, komótosan mozgott, a fejét épp csak előre billentve, akkor több időre volt szükség hiszen a test és a hangszer mozgásai nem feltétlenül azonos pillanatban következtek be. (Tehát elég időre volt szükség, hogy ezek mind bemozdulhassanak.)

Azt a kérdést sem lehet biztosan megválaszolni, hogy a kép állványról, vagy kézből készült-e.

Miért is?

Mindkét mód alkalmas arra, hogy nagyfokú életlenség jöjjön létre, így a kettő együtt is alkalmazható! Ám nincs semmi fogódzónk sem az előtérben, sem a háttérben, amihez viszonyítani tudnánk. Azokon a képeken, ahol valami élesen/életlenül, de nem bemozdulva látható a háttérben, van támpontunk arra, hogy feltételezzük, a kép állványról készült, a szerző célja az volt, hogy az élesen/életlenül kirajzolódó környezetben bemozdulva ábrázoljon valamit.
Ennél a képnél csak impresszióink vannak, egy hangulat a színek, az elmosódott részletek által, kicsit olyan mint egy álom, ahol fátyolosan látunk egy lebegő muzsikust homályosan előtűnve a sötétségből.

Szöveg: Turay Balázs
honlap
Fotók: Bátky-Valentin Szilvia
honlap


A képekre kattintva nagyobb méretben is megtekintheti azokat.

 

 

Hirdetés
 


Hozzászólások



 

Impresszum
| RSS

© nEtural webdesign 2006.
Az oldalon közölt bárminem kép, hang, írott anyag, valamint grafikai elem szabad felhasználására az oldal tulajdonosa fenntartja magának a jogot. A közölt elemek felhasználása a fenti tulajdonos engedélyéhez kötött !