Aktuális | Cikkek | Linkek |   Digiretus.ro
Photoshop Tipp|2016.08.08.
LightRoom|2016.06.15.
Android|2016.05.22.
Photoshop Videó|2016.05.16.
Photoshop Tipp|2016.02.12.

Támogasd a DigiRetust!

 


Reméljük megéri! :)


Adobe Lightroom - Dolgozzunk fel egy Nap fotót!

 


Mostanában volt aktuális a Nap fotózása, hiszen május 9-én volt a Merkúr áthaladás központi csillagunk előtt. Koca asztrofotósként én is próbáltam megörökíteni és a videóban látható lépésekkel dolgoztam fel a félresikerült képet.


Photoshop Touch (Android) - Kreatív színtelenítés (videó)

 


Ha nem elég a szimpla színtelenítés, hanem a világosságát és kontrasztját is állítani szeretnénk a képnek, akkor itt egy gyors megoldás.


Grunge (meggyötört) képhatás (Photoshop Videó Tipp)

szint: könnyű


Szükségünk lesz egy normál fotóra és egy erősen texturált képre, melyek keverésével "meggyötört" képhatást hozunk létre, és egyúttal megismerkedünk az összhatásmódok és az átlátszóság alapjaival.


Derítőfény az árnyékokra Photoshopban

szint: haladó


Ha fotód jórészt túl világos ahhoz, hogy egyszerűen tovább világosítsd, de a főtéma meglehetősen sötét, akkor szükséged lesz egy kis photoshopos derítésre.

 
 
   
 

Milyen képszerkesztő szoftvert használsz leggyakrabban?

Photoshop Elements
GIMP
Paint Shop Pro
más program
nem használok


   



Keresés az oldalon



Photshop Video|2016.02.27.

Drámaibb fotó (Photoshop Videó Tipp)

szint: haladó


Kicsit bekukkantunk a Camera RAW filterbe, mellyel már nem csak "nyers" fotók, de JPG képek is hatásosan szerkeszthetők. Egy kis szoftver-a-szoftverben ez a Photoshoppon belül.


 

Interjú: Turay Balázs


Hirdetés
 

Nyomtatóbarát verzió


 

Interjú:
Turay Balázs


Friss interjúalanyunk Turay Balázs, fiatal szabadúszó fotós, tanár, akinek rövid fotóelemzéseit rendszeresen olvashatjátok oldalainkon, "Harmadik szem" címmel.

Digiretus.hu - Digitális Fotók Retusálása - Interjú

- Elmondaná néhány mondatban, miként került kapcsolatba a fotózással?

Gyerekkorom óta rajzolok, és mivel édesanyám festő, így a képkészítés szinte minden napi elfoglaltságot jelentett már az általános iskolában is. Első a befogadással kapcsolatos élményeim innen datálódnak, mivel az osztálytársaim egy része igen jól szórakozott a tollas sisakú római katonáimon, leginkább partvishoz hasonlítva a díszeket. Ma már elég érdekesnek tartom a visszatekintést erre a fogadtatásra, hiszen a könyv, és televíziós élményeim interpretációja, és értelmezése kissé visszásra, egész pontosan komikusra sikerült. Mondhatnám, a „siker” nem jött könnyen! A rajzolás, festés mellett a fotó valamiért csak 18 éves korom körül kezdett izgatni, s legalább három-négy évig csak hobbi szinten.

- Interneten látható képeinek témája legtöbbször az ember alkotta helyek, maga az ember azonban nagyon ritkán jelenik meg főtémaként rajtuk. Mely fotótémákat, hangulatokat érzi magához legközelebb?

Most megfogott, de lehet én vezettem félre, ezért elnézést! Az interneten az elmúlt nyolc év képei láthatóak, melyek túlnyomó többsége fekete-fehér városkép. Ezek között feltűnnek a 2003-ban készült "How to be Happy" című sorozat darabjai, mely egy családtörténeti ihletésű anyag, természetesen emberalakokkal, portrékkal.
Persze nem tudhatja, ahogy a legtöbb ismerősöm is hitetlenkedik, amikor elmesélem, az elmúlt egy év során a legtöbb képet színes diára készítettem Kínában, ahol fél évet éltem. Ennek a sajtófotóhoz közel álló anyagnak is van előtörténete, amit szinte senki nem ismer. Amikor fényképezni kezdetem tanulni, lényegében a National Geographic számaival feküdtem-keltem, s bár igazából soha nem voltam fotóriporter, mégis a kezdetekben nagyon sok színes anyagra készült képet fotóztam, melyek aztán persze soha nem jelentek meg. Majd felvettek a Magyar Iparművészeti Egyetemre, ahol az első feladat épületképek készítése volt. Ekkor kezdődtek a később már kiállításokon is bemutatott sorozatok, a színes anyagok meg bekerültek a fiókba.
Azért, hogy a kitérő után válaszoljak a kérdésére, szeretném elmondani, hogy a városképeknél a kép szerkezete, erővonalai, a formák, a kompozíció, a tónusok, az anyagszerűség foglalkoztatott! Ezek mind „behelyettesíthetőek” voltak oszlopokkal, falakkal, árnyékokkal és fényfoltokkal, akár a római E.U.R. negyed hatalmas oszlopaira, akár a fertőrákosi kőfejtő járataira gondol. Tehát számomra logikus volt, hogy a legtöbb képről hiányozzanak az emberek, hiszen egész egyszerűen nem az emberi alakokokról, hanem az emberi elme, természet, stb. által létrehozott terekről és épületekről szólt.


- A fotózáson kívül oktat is. Miként kerülhet kapcsolatba ezzel az olvasó, ha például Önnél szeretne tanulni?

Például úgy, ahogy Önöket is megismertem, ír nekem egy e-mailt, vagy felhív és beszélgethetünk a továbbiakról, és a fotográfiáról.
Tervezem, hogy a fotográfiában és a tanításban szerzett tapasztalataimat valamilyen formában átadjam, de erről még nincs pontos elképzelésem, ráadásul jó néhány iskola is működik, akikkel nem szeretnék versenyezni!
Mindenesetre várom az érdeklődőket, mert azt gondolom, hogy a teljesen személyre szabott "iskola" a jó, akár egy emberről, akár csoportról van szó!


- Sok képe hagyományos, nagyformátumú fényképezőgépekkel készül. Mi vezet nagy formátum felé egy fiatal fotóst a XXI. században?

Korábban már említettem az egyetem épületfotó feladatát. Akkoriban mindenki kisfilmes, vagy középformátumú kamerával fotózott épületeket erre a feladatra, amit azóta sem értek. Engem nagyon érdekelt, hogy kevés, de nagyon "megtalált" képbe sűrítsek látványokat, fény és árnyék rendszereket, homlokzatokat, felsejlő tereket. Így építettem egy elég csúnya fadobozt, ami 9x12 cm-es fém síkfilmkazettákkal működött, és elkezdtem dolgozni. Perspektíva korrekcióra nem volt ugyan lehetőségem, de próbáltam néhány formanyelvi megoldást kölcsönvenni a fotográfia kezdeti időszakából. Állványról, nagy blende értékekkel, viszonylag hosszú (1 mp. körüli) expozíciós időkkel dolgoztam. Ennek eredményeként tűéles kontakt másolatok születtek bemozdult figurákkal. Nagyítással nem kellett vesződnöm, mivel a kis kontaktok (9x12 cm) elég hatásosak voltak, így a kevés kazettám ellenére is gyorsan tudtam dolgozni. Fontosnak tartom, hogy sokszor vissza kellett mennem fotózni, vagy csak nézelődni, időnként jegyzeteket készíteni.

Azt gondolom, hogy ez a módszer áll a legközelebb a hagyományosnak mondható fotográfiához, a képalkotásnak pedig ez a leginkább figyelem és időigényesebb módja, ami lehetőséget ad elmélyülésre amiatt is, hogy ez egy magatartás (döntés), és amiatt is, hogy néhány leexponálható filmmel az embernek háromszor át kell gondolnia, hogy valóban fontos-e egy kép


- Oldalunk fő témája a digitális fotózás, utófeldolgozás. Mennyire érzi magához közel ezt a digitális technológiát? Használ esetleg ilyen gépeket is, vagy tervezi a használatukat?

Nem használok digitális kamerát, ellenben használom a digitalizáció adta lehetőségeket. Szkennelek, retusálok a gépen, főleg prezentációs céllal, és mivel régóta érdekel a kiadványszerkesztés, itt is rengeteg lehetőségem van. Például lehetőségem van albumok tömegvázlatának a szerkesztésére, amiket később a megvalósulás szakaszában már egy hozzáértő grafikus tervezővel meg tudok beszélni, át tudok alakítani, hogy aztán át adjam neki a tervezés ráeső részét.
A digitális képfeldolgozásnak például az is egy remek oldala, amikor egy 6x9 cm-es üvegnegatívról kontaktolt képemet fel tudom nagyítani mondjuk, hogy nagyot mondjak 100 X 150 centire anélkül, hogy pl. a kép karaktere jelentősen megváltozna. Erre a hagyományos labortechnika nem képes, így mint lehetőség szóba sem jöhet egy kiállításon, vagy prezentáción, mivel a nagyítás során a kép teljesen "szétesne".
A nyomdai munkát, annak előkészítését és a grafikai tervezést teljesen megváltoztatta, megkönnyítette a digatalizáció. Jó pár dolog hasonló a fotográfia területén, de van egy nagyon lényeges dolog, amire szeretném felhíni a figyelmet! A "kézműves" fotográfia, hogy ha nem is pontosan, de plasztikusan fogalmazzak a műfaj megnevezésével kapcsolatban, semmi esetre sem fog eltűnni a digitalizáció megjelenésével. Mondjuk úgy, lesz néhány ember, akik így próbálnak majd műalkotásokat létrehozni, kicsit úgy (vagy pont úgy), mint 1850-ben, vagy 1905-ben és eszükbe sem fog jutni, hogy a másnapi reklámfotózáson egy dagerrotíp lemezt tegyenek a kamerába a digitális hátfal helyett. Ez az átalakulás megtörtént már a grafikai, és nyomdai eljárások terén is, ahol hasonlóan szerepet cseréltek eljárások.

- Hol érzi a digitális technika előnyét, például a nagy formátummal szemben? Van egyáltalán előnye Ön szerint?

Hát ez jó kérdés! Minden bizonnyal vannak helyzetek, ahol gyorsabb, praktikusabb egy kisebb és más módon működő kamera! Az összehasonlítás azért zűrös dolog számomra, mert a két eszközről én inkább két gyökeresen eltérő magatartás, vagy egy helyzetre eltérően adott válaszként gondolok. Például a nagy formátum is ismeri a digitális lehetőséget, bár ennek ára már elsőre is elég elbizonytalanító, így nehezen jöhet szóba. Ez persze nem lesz mindig így, ezért aztán a kérdést lényegében még nem válaszoltam meg.
Hozzám közelebb áll egy fakamera, egy síkfilm kazetta és a sötétkamra, mint a digitális hátfal és a számítógép, bár el kell ismernem, például 200 darab konzervdobozról elég szörnyű 200 darab filmet fényképezni, előhívni, laborálni, ami ugye büdös is, egészségtelen is, nem beszélve arról, hogy sokkal lassabb, mint a digitálissá tett kamerához kötött számítógépen feldolgozni a képeket. Utóbbi viszont télen-nyáron egy monitorhoz láncolja a fotóst, és arra készteti, hogy sok olyan dologgal foglalkozzon, ami nem feltétlenül az ő dolga, vagy legalábbis eddig nem volt az. Ez meg ugye óhatatlanul elvonja a figyelmét az igazán fontos dologról, arról, hogy ő mégis inkább megfigyelő, akinek a látvány, vagy a világ dolgainak tanulmányozására, és rögzítésére, a lehető legegyszerűbb, és legkevésbé áttételes, virtuális megoldást kellene választania.
Persze, ha inkább termelés szerű tevékenységről van szó, vagy kreatív reklámfotókról, akkor más a helyzet, de ebben az esetben is természet szerüleg megváltoznak folyamatok, ami a képekről való gondolkozás változásához is vezethet.
Ez nem jelenti azt, hogy az egyik, vagy másik eszközzel jobb, vagy rosszabb munkákat lehet készíteni, leegyszerűsítve a dolgot két gondolkozás módról van szó, ami két eltérő formanyelvet, valószínűleg eltérő helyzeteket, problémákat és ezekre eltérően adott válaszokat jelent!


- Mi a véleménye a különféle digitális (szoftveres) képmódosító eszközökről? Él esetleg az ezek adta lehetőségekkel saját képeinél?

Nem, és nem is szeretnék élni velük. Rengeteg "képmódosító" eljárás létezik akár a látószög megválasztásával, akár formanyelvi eszközök (ki)alakításával. Például nézzen meg néhány budapesti, római, varsói fotót, amiket üvegnegatívra fényképeztem, majd kontaktolással készítettem el a végső képet. Nézze meg a véletlenek adta lehetőséget a képek valóban elromlott részein, vagy nézze meg az egymás mellé helyezett álpanorámák bizarrságát. Elsőre úgy tűnik, minden rendben, a kép értelme, jelentése világos. Aztán sok helyütt feltárulnak olyan részletek, amiken érdemes gondolkozni, örülni nekik!
Nem lebecsülni szeretném az új lehetőségeket, csak elmesélni, mennyi kihasználatlan lehetőség van a hagyományos technikákban is.
Ma abszolút "el kell" fogadnunk, hogy mindent lefényképeztek, lefilmeztek előttünk, kivéve azt, amit mi (ön, az olvasó) hozzá tudunk tenni a világhoz. Az ön fantáziájából történetek születhetnek, absztrakt, vagy szürreális fotósorozatok, és akár egy életet lehet a történeti technikák megtanulására szánni! Ezek nem mind egyenként egy újabb filtert jelentenek, hanem egy újabb gondolkozás és közlés módot, ami mögött sokkal több rejlik mint, a még oly jól megválasztott gomb nyomás mögött.

- Miként vélekedik a fotólabor adta képmódosítás lehetőségeiről?

........................

- Elárulná nekünk nagy vonalakban, hogy milyen felszerelést használ? Mik a kedvenc eszközei, ötletei megvalósításához?

Egy nyíregyházi Excursor I., 13x18 centiméteres fakamerát, és egy Argentum fa utazókamerát használok városképek, kertek, portrék, vagy a történeteim fényképezésére. Mindkettőnél használok alap és enyhén szűk látószögű optikát. A képeket mostanában 9x12-es, és 5x7"-es Ilford síkfilmre fényképezem, de ha lehetőségem van akkor Polaroid 665-ös filmre is dolgozom. Használok kisfilmes kamerát is egy Nikon F-2-est, egy Nikon F-3-ast is. Ezekhez a gépekhez több fix gyújtótávolságú optikám van, de a legtöbbször egy 1.4-es alapoptikát használok.

- Kaphatnánk néhány néhány elérhetőséget, címet, ahol megtekinthetők munkái, kiállításai, publikációi?

Elsőként a honlapomat szeretném a figyelmükbe ajánlani a www.turay.hu-t, melyen már a Kínában készült képeimből is találnak néhány válogatást. Természetesen folyamatosan kerülnek fel újabb sorozatok, a jövőben kísérő szövegekkel, és történetekkel ellátva. Ha valaki kíváncsi ezekre, csak klikkelnie kell, vagy küldenie nekem egy mailt, hogy értesíthessem a frissítésekről. Azt tervezem, hogy hónapról, hónapra fogok újabb anyagokkal szolgálni az érdeklődőknek!
Kiállításom legközelebb a Míró Fotógalériában lesz tavasszal, melyen a „How to be Happy” című sorozat lesz látható, majd az év során bemutatásra kerülnek a Pekingben készült munkák is.
Aki további publikációkra és kiállításokra kíváncsi, bátran írjon, és felveszem a levelező listámba!

Köszönjük az interjút!



Turay Balázs weboldala:
www.turay.hu

 


Digiretus.hu - Digitális Fotók Retusálása - Photoshop TippKapcsolódó anyagok:

 

 

Hirdetés
 


Hozzászólások



 

Impresszum
| RSS

© nEtural webdesign 2006.
Az oldalon közölt bárminem kép, hang, írott anyag, valamint grafikai elem szabad felhasználására az oldal tulajdonosa fenntartja magának a jogot. A közölt elemek felhasználása a fenti tulajdonos engedélyéhez kötött !