Ha valaki át szeretne méretezni egy képet a Photoshopban szinte biztos, hogy az Image Size menüponthoz folyamodik majd. Használata többnyire első látásra egyértelmű, de azért fussunk át a lehetőségein!
Főleg ezek a átméretező algoritmusok érdemlik meg, hogy két szónál többet szóljunk róluk.
Pofonegyszerű?
A fotók átméretezésére szolgáló ablakot az Image/Image Size (Kép/Képméret) menüpont alól nyithatjuk meg.
A kép új méretét a felső, Pixel Dimensions részben állíthatjuk be, pixel (pixels) vagy százalék (percent) értékben. A Width pont alatt a kép új szélessége, a Height alatt pedig magassága adható meg. Ha alul a Constrain Proportions pont van bejelölve, akkor a kép eredeti oldalarányai a méretváltozás után is megmaradnak. Ilyenkor elég csak a szélességet vagy magasságot megadnunk, a másik érték arányosan változik majd. Ha pont nem aktív mindkét érték külön-külön adható meg de eltérő oldalaránynál torzulhat a kép.
A Document Size rész a monitoron való megjelenítés szempontjából többnyire lényegtelen. A kép kimeneti, pl. nyomtatási mérete adható meg. Itt is a szélesség és magasság értékeket írhatjuk be, akár milliméterben, vagy centiméterben is. A Resolution a kimeneti felbontás beállítására szolgál. Szintén a nyomtatásnál vesszük hasznát. Pixel/inch, vagy pixel/cm értékek választhatók. A nyomaton ennyi képpont jut majd egy inch (2,54cm), vagy egy cm széles területre. Nagyobb érték megadásával jobb részletességet, de kisebb képméretet, míg alacsony értéknél nagy méretet, de gyengébb részletességet kapunk nyomtatásnál.
Fontos tulajdonság még a legalul található Resample Image. A jelölőnégyzettel ki és bekapcsolható a kép átméretezése. Kikapcsolva a képméret nem fog változni, csak a fotó felbontása adható meg. A mellette található lehulló menüből állíthatjuk, hogy az átméretezésnél milyen számítási műveletet használjon a szoftver. Ezen a téren a Photoshop három egyszerűbb számítást használ a Nearest Neighbor, Bilinear és Bicubic személyében.
Ezek segítségével számolja ki az átméretezés nyomán keletkezett új képpontok tulajdonságait. Vegyük például példának, hogy egy 100×100 pixeles képet nagyítunk 200%-al, tehát 200×200 pixelesre. Egészen nyilvánvaló, hogy sokkal több új képpont keletkezik e művelet során. A felsorolt három algoritmus felelős azért, hogy az újonnan keletkezett képpontok milyen színűek és világosságúak legyenek.
A szembeszomszéd
A legegyszerűbb a Nearest Neighbor, azaz Legközelebbi Szomszéd. Egy kép nagyítása során az újonnan keletkezett képpontot a meglévők értékeiből számítja ki a szoftver. Egyszerűen veszi a meglévő képpont tulajdonságait és ugyanazt adja a szomszédnak is. Ha az eredeti képpont világoszöld volt, a mellette lévő új is ugyanilyen lesz.
A végeredmény egy töredezett, rendkívül elnagyolt kép, főként nagyobb méretnövelésnél. Mivel azonban pontosan ugyanazokat a képpontokat látjuk viszont mint az eredeti képen, csak nagyobb területen, így a képhibák javítására, prezentációs célra kiválóan használható ez az eljárás.
A lineáris
A Bilinear interpolációnál egy adott képpont négy szomszédos képpontjából számítja ki a szoftver az új képpont tulajdonságait.
Az így nagyított fotó összeszedettebb, nem széteső, de meglehetősen elmosódott, kissé részlet nélküli. Az élek simítása elég gyenge.
A kubikus
A legjobb eredményt – legalábbis a Photoshopban – a Bicubic, azaz Kettős Köbös algoritmus adja. Itt 16 szomszédos képpont értékeit veszi alapul a szoftver és ebből számít új képpontokat.
Az előzőhöz hasonló képet kapunk, némileg jobb élsimítással, és kissé több részlettel. Ez a méretezés menüpont alapbeállítása. Fotóink átméretezésénél lehetőleg válasszuk ezt a beállítást!
Aki egy fokkal jobb végeredményt szeretne nagyított képeinél, használjon kimondottan erre a feladatra készült külső szoftvert vagy plugint. Napjaink egyik legjobb, magáncélra használható interpoláló szoftvere a PhotoZoom, amely a S-spline algoritmust használja. Pluginként a Genuine Fractals PrintPro kiegészítés ajánlott, amit nyomtatandó képek átméretezéséhez fejlesztettek ki.
Budai Petur