Képelemzés – Sziklák / Virágok

Kezdem azt gondolni, hogy az előző négy képpel szemben megfogalmazott aggályaim nem igazán növelték a népszerűségemet, és az irántam érezhető szimpátiát. A hátra maradt két természetfotó azonban tovább erősítheti ezt a folyamatot.

Képelemzés - Sziklák

Sziklák

Még a fenti című kép az, amelyiknek akadnak erényei. Többek között az EXIF szerinti manuális expozíció és fehéregyensúly beállítás. Ez legalább technikai igényességre utal. A kép maga azonban az átlagosak kategóriájába süpped. Pedig a helyszín izgalmas, és magában is rejti a jó képek lehetőségét. Csak ehhez sokkal izgalmasabb fény, vagy merészebb nézőpont kellene. Az árnyékok hossza és az egész világítás jellege az alacsony napállás utáni, vagy előtti, azaz a szokványos időszakról árulkodnak. Ezek a fények, különösen nyáron nem a legmegfelelőbbek a tájképek készítésére. Sem plaszticitás, sem valami izgalmas színvilág nem dobja fel a képet. A nézőpont meg esetlegesnek tetszik. Keresni kellett volna egy magaslatot, ahonnan nagyobb térrel lehetett volna ábrázolni a helyszínt, de még a vízbe beleállva is található lett volna valami izgalmas beállítás. A kompozíció sem szerencsés. Ordító hiba a ferde vízvonal. Néha én is elbillentem a gépet exponálás közben, de az első dolgom a képszerkesztő szoftverben a horizont vízszintbe állítása. Ez nagyon fontos, különösen víz esetében. A jobb felső sarokba kifutó sziklafal nagyon jobbra billenti a képet, annál is inkább, mivel a part sziklasorainak is jobbra tartó az iránya. Ha már innen akart fényképezni, állhatott volna hátrább, úgy lehagyható lett volna ez a zavaró fal. Így a mélyedés szájában lévő, nagyon nem odavaló mértani alakzat is takarásba kerülhetett volna.

A tájfényképezés csak látszólag egyszerű dolog. Az átgondolás nélküli exponálgatások, kapáslövések számtalan sematizmus szülőatyjai…

Képelemzés - Virágok

Virágok

Valóban, virágok. És ennyi. Sem fényétől, sem kompozíciójától nem jövünk izgalomba. Kicsit tanácstalan is vagyok, igazából semmit sem írnék a képről, és az lenne a legőszintébb kritika. Az EXIF-ből sajnos nem derülhet ki a fotózó életkora, mint ahogy az se, hogy mióta serénykedik a képrögzítés környékén. A gép típus utalhatna fiatalemberre, akár diákra, de kevésbé igényes, felnőttre is. A beküldőktől jó lenne kapnunk pár sort magukról, kicsit tisztábban látna a bíráló, és talán óvatosabban mártaná a tollát is vitriolba.

Azért elmondom, hogy miért dobálná ki egy zsűri visítozva a képet egy pályázatról, különösen természetfotó témakörűből.

  • Nincs kihasználva a leképezési terület. A fő téma elvész a képben, a környezet meg semmiképpen nem indokolja ezt a levegős kompozíciót, mivel érdektelen. Sőt, csúnya is!
  • A nem megfelelő látószög, vagy rekesznyílás miatt nem elég életlen a háttér ahhoz, hogy kiemelje a két éles virágot, de elég életlen ahhoz, hogy zavaróan vegye körül a fő témát, és főleg töltse ki a képet.
  • A lent félbevágott virág, valamint a kép balszélén lévő nagy világos folt ide-oda rángatja a szemet, és ezt a nyugtalanító hatást a harsogó zöldek csak tovább fokozzák. A kora reggeli, vagy a naplemente előtti fények melegebb összhatása miatt a zöldek is szebbé válnak. A napközbeni, kemény és hideg fények szinte semmi fényképezésére nem alkalmasak.

Ha a képeket beküldő fotós szárnyait próbálgató kezdő, akkor ezek bocsánatos “bűnök”, és épp azért sorolom fel őket, hogy okulásul szolgáljanak a tovább fejlődés érdekében. Az alkalmazott, egyszerű, digitális kompakt kamera nem igazán alkalmas a virágábrázolási fényképezésre. Ha erre van igény, sajnos magasabb géposztályba kell lépni. Viszont meglehet találni azokat a képeket, amiket ki lehet ezekből a gépekből hozni. Ha megismerjük a korlátait, felismerjük azt a mozgásteret is, amiben tevékenykedünk.

Szöveg: Vajda János
honlap