Két érdekes kísérlettel szembesülhetünk a hangszeres képeken.
Húrkereszteződés
A Húrkereszteződés elég talányosra sikeredett. Nem csak a bágyadt fény-árnyék különbség, hanem a rejtvény miatt is, milyen hangszerből is láthatunk részletet? Mivel a karakteres kontraszt és a képi megoldás miatt nem tudunk elmerülni a kereszteződő húrok képi üzenetében, óhatatlanul ezzel a problémával foglaljuk le magunkat a kép láttán. (Én legalább is.) Nem tudom, kellenek e színek, mivel azok sem vezetnek megoldáshoz a hangszert illetőleg, a homály fekete-fehérben talán izgalmasabb lehetne, miként egy laposabb nézőpontból, nagyobb látószöggel és természetesen nagyobb mélységélességgel leképezett, kontrasztosabb talány. Az talán jobban engedne minket belemerengeni a húrok magunk által képzelt, zengő üzenetébe. (Mitől zengő? Meddig tart állványra helyezett géppel, hosszú expozíciós idő mellett az egyiket megpendíteni?)
Hangszerperspektíva
A másik képen a hangszernek a perspektívája majdnem jó. Kicsit kellett volna kisebb szög a hangszer és a képsíkja között. Ezzel kevesebb kerülhetett volna a képre a húrtartó mögötti üres területből, s talán a húrokat pengető kéz előtt is kevesebb lenne a levegő. Ez a zene feszességére is utalhatna, így viszont nem utal a levegősségére. Sajnos nem jó a világítás. A csúcsfényeket valahogy a húrok és az ujjak találkozására kellett volna kihegyezni. Ha nem lehetett a helyszínen, ez a Ps-ban is megoldható. S még egy. Látszik, hogy beállított képről van szó. Ez nem baj, de az igen, hogy ebben az esetben lehetett volna hosszú idővel kísérletezni. Bemozdult ujjakkal, rezgő húrokkal nagyon izgalmas lenne a kép, átjöhetne a zene sodrása.
Az ötlet jó, a kép az ígéretesek kategóriájába sorolható, csak oda kell figyelni a kivitelezésre!
Szöveg: Vajda János
honlap
