Kezdem azt gondolni, hogy az előző négy képpel szemben megfogalmazott aggályaim nem igazán növelték a népszerűségemet, és az irántam érezhető szimpátiát. A hátra maradt két természetfotó azonban tovább erősítheti ezt a folyamatot.
Sziklák
Még a fenti című kép az, amelyiknek akadnak erényei. Többek között az EXIF szerinti manuális expozíció és fehéregyensúly beállítás. Ez legalább technikai igényességre utal. A kép maga azonban az átlagosak kategóriájába süpped. Pedig a helyszín izgalmas, és magában is rejti a jó képek lehetőségét. Csak ehhez sokkal izgalmasabb fény, vagy merészebb nézőpont kellene. Az árnyékok hossza és az egész világítás jellege az alacsony napállás utáni, vagy előtti, azaz a szokványos időszakról árulkodnak. Ezek a fények, különösen nyáron nem a legmegfelelőbbek a tájképek készítésére. Sem plaszticitás, sem valami izgalmas színvilág nem dobja fel a képet. A nézőpont meg esetlegesnek tetszik. Keresni kellett volna egy magaslatot, ahonnan nagyobb térrel lehetett volna ábrázolni a helyszínt, de még a vízbe beleállva is található lett volna valami izgalmas beállítás. A kompozíció sem szerencsés. Ordító hiba a ferde vízvonal. Néha én is elbillentem a gépet exponálás közben, de az első dolgom a képszerkesztő szoftverben a horizont vízszintbe állítása. Ez nagyon fontos, különösen víz esetében. A jobb felső sarokba kifutó sziklafal nagyon jobbra billenti a képet, annál is inkább, mivel a part sziklasorainak is jobbra tartó az iránya. Ha már innen akart fényképezni, állhatott volna hátrább, úgy lehagyható lett volna ez a zavaró fal. Így a mélyedés szájában lévő, nagyon nem odavaló mértani alakzat is takarásba kerülhetett volna.
A tájfényképezés csak látszólag egyszerű dolog. Az átgondolás nélküli exponálgatások, kapáslövések számtalan sematizmus szülőatyjai
Virágok
Valóban, virágok. És ennyi. Sem fényétől, sem kompozíciójától nem jövünk izgalomba. Kicsit tanácstalan is vagyok, igazából semmit sem írnék a képről, és az lenne a legőszintébb kritika. Az EXIF-ből sajnos nem derülhet ki a fotózó életkora, mint ahogy az se, hogy mióta serénykedik a képrögzítés környékén. A gép típus utalhatna fiatalemberre, akár diákra, de kevésbé igényes, felnőttre is. A beküldőktől jó lenne kapnunk pár sort magukról, kicsit tisztábban látna a bíráló, és talán óvatosabban mártaná a tollát is vitriolba.
Azért elmondom, hogy miért dobálná ki egy zsűri visítozva a képet egy pályázatról, különösen természetfotó témakörűből.
- Nincs kihasználva a leképezési terület. A fő téma elvész a képben, a környezet meg semmiképpen nem indokolja ezt a levegős kompozíciót, mivel érdektelen. Sőt, csúnya is!
- A nem megfelelő látószög, vagy rekesznyílás miatt nem elég életlen a háttér ahhoz, hogy kiemelje a két éles virágot, de elég életlen ahhoz, hogy zavaróan vegye körül a fő témát, és főleg töltse ki a képet.
- A lent félbevágott virág, valamint a kép balszélén lévő nagy világos folt ide-oda rángatja a szemet, és ezt a nyugtalanító hatást a harsogó zöldek csak tovább fokozzák. A kora reggeli, vagy a naplemente előtti fények melegebb összhatása miatt a zöldek is szebbé válnak. A napközbeni, kemény és hideg fények szinte semmi fényképezésére nem alkalmasak.
Ha a képeket beküldő fotós szárnyait próbálgató kezdő, akkor ezek bocsánatos „bűnök”, és épp azért sorolom fel őket, hogy okulásul szolgáljanak a tovább fejlődés érdekében. Az alkalmazott, egyszerű, digitális kompakt kamera nem igazán alkalmas a virágábrázolási fényképezésre. Ha erre van igény, sajnos magasabb géposztályba kell lépni. Viszont meglehet találni azokat a képeket, amiket ki lehet ezekből a gépekből hozni. Ha megismerjük a korlátait, felismerjük azt a mozgásteret is, amiben tevékenykedünk.
Szöveg: Vajda János
honlap
