Színtiszta melankólia, pluginba zárva.
Ha kicsit sarkosan akarnék fogalmazni, azt mondanám, eddigi plugin bemutatóinkban megragadtunk a középszernél. Egy ügyes élesítő modul innen, egy nett zajszűrő onnan.
Most valami más következik, mégpedig a Flaming Pear beszédes nevű Melancholytron pluginje. Találó a név, hiszen a segítségével lyukkamerák, régi, analóg hordozók, tökéletlen objektívek melankolikus, retro -kinek hogy tetszik – hatását vihetjük a digitális fotókra.
A plugin telepítése egyszerű, mindössze a 672 kByte-os Melancholytron-132.8bf fájlt kell Photoshopunk, vagy Photoshop Elementsünk Plug-in könyvtárába másolni, és a következő programindításnál ott figyel majd a bővítmény a Filter/Flaming Pear menüben.
A munkaablakon számos kezelőszervet találunk, de szerencsére nem annyit és nem olyan zsúfolt formában, hogy elmenjen a kedvünk az egésztől. Az ablak jobb oldalát a fényképünk előnézeti ablaka tölti ki a beállítások szerinti nézetet mutatva.
Ha a képre kattintunk húzhatjuk a képkivágást az nézőablakban. Alatta a nézet nagyítására és kicsinyítéséra, valamint a módosított nézet be-, és kikapcsolására (Auto preview) szolgáló gombok találhatók.
Bal oldalt nyolc csúszka, két menü, két színválasztó, és három jelölőnégyzet látható, három főcsoportba rendezve: Shape (alak), Focus (élesség), Color (szín).
A Shape csoport ugyanilyen nevű lehullómenüjében a képsarkok vagy szélek roncsolásának alakját választhatjuk ki. Biztos mindenki látott már lyukkamerával készült, életlen és sötétedő sarkú fotót. A roncsolás alakja lehet round (körkörös), wide (alul és felül), vagy tall (két oldalt).
A következő, Clear Area nevű csúszkán beállítható, hogy a képszélek (sarkok) elmosása és sötétedése mennyire lógjon bele a képbe. Balra tolva a csúszkát csak egy kis rész hagy az eredeti képből, magasabb értéknél viszont alig lesz érezhető a sarkokon. A roncsolási alakzat középpontja a nézőképre kattintva határozható meg. Ahová kattintunk ott lesz az alakzat (például) kör közepe és ettől kifelé fokozatosan romlik a minőség. A romlás mértékét persze a Clear Area beállítás szabályozza.
A Focus csúszkával az életlenedés mértékét állíthatjuk be. Alacsony értéken csak egy lágy sarki életlenedést kapunk lágy átmenettel, magasabbra állítva viszont a kép tekintélyes területét fedi majd homály.
A Color Blur az elmosott részen belül még jobban elmaszatolja a színeket és a CB width csúszka is hasonló hatást vált ki. Tompítja a színeket, minél nagyobb értéket állítunk be.
A Saturation csúszka az elmosott terület színtelítettségét állítja +/-100 értékek között. +50-es érték adja az eredeti színeket, a 0 pedig teljesen színteleníti a képsarkokat. -50-nél az eredeti színek inverzét kapjuk.
Ebből nem nehéz kitalálni, hogy a + és -100 beállítások az erős színtelítettséget és az erős inverz színtelítettséget jelentik.
A Dampen szintén a színekre lesz befolyással, mégpedig oly módon, hogy az erősebbeket sötétíti.
A Vignette, vagyis vignettálás (képszéli sötétedés) jól ismert jelenség a fotográfiában. Nagyobb érték esetén erősebb képsarki sötétedést kapunk. A mellette lévő színválasztó négyzet egy palettát nyit, ahol kiválasztható a sarkok sötétedésének színe.
Ha az életlenedési alakzat középpontja netán elcsúszott volna a Center Vignette jelölőnégyzettel pontosan a centrumba állíthatjuk.
A Sepia csúszka neve kissé megtévesztő, hiszen nem csak szépia színezetet adhatunk a széleknek, de bármilyen mást is a mellette lévő színválasztó négyzet segítségével. Természetesen itt is minél nagyobb értéket állítunk, annál erősebb az egyszín hatás. Az alatta lévő Uniform Sepia jelölővel ez a színezet a teljes képre kiterjeszthető, így nem csak a szélek, de a kép közepe is ugyanazt a színt kapja.
Az utolsó jelölőnégyzet a High Quality, amivel szebb és pontosabb eredményt kapunk némi lassulásért.
A Glue menü lényegében egy sor összhatásmódot kínál, amik hasonlóan működnek a Photoshop rétegek Blending funkciójával. A képszélek roncsolását és színezetét keverhetjük az eredeti képpel. Felsorolni is fárasztó lenne az összes opciót, hiszen van belőlük vagy 60-féle, de az biztos, hogy elég drámaian képesek meg megváltoztatni a kép hangulatát. Nem veszünk el a temérdek variáció között, ha a menü jobbján lévő kis gombbal lapozgatunk köztük. Így gyorsan kiválasztható a nekünk tetsző összhatásmód.
A kezelőszervek alatti első négy gomb is említést érdemel. A dobókockával jelölt gombbal véletlenszerű beállításokat „keverhetünk ki”, de csak a csúszkák helyzetére lesz hatással, a menükre, színbeállításokra és jelölőnégyzetekre nem. A következő két gombbal egy előzőleg mentett beállítást hívhatunk be, vagy éppen a meglévőket, a negyedikkel pedig visszavonhatjuk az utolsó beállítást.
Az alábbi képen felül az eredeti fotó látható, alatta pedig a Melancholytron segítségével „megdolgozott” változata.
A Melancholytron plugin jó móka minden retroőrült, minimalista és fapados analóg felszerelését visszasíró digihuszár részére, de azoknak is, akik szeretnek kísérletezgetni és nem tartják szentségtörésnek, hogy steril digitális fotójuk a fenti módon végezze.
Próbaverzióját 30 napig, funkciókorlátozás nélkül használhatjuk, ha letöltjük a fejlesztő weboldaláról.
Budai Petur
