Sok kicsiből lesz egy szép széles.
Panorámaképek mindig lenyűgözőek. Ahogy nézzük, úgy érezhetjük, hogy valóban ott állunk a helyszínen. És persze minél nagyobb a kép, annál hatásosabb. Ha digitális fényképezőgéppel rendelkezünk, akkor a panorámakép első fele nem is tűnik nagy problémának. Csak leállunk egy helyre, majd körbeforgás közben 5-10-30-200 képet fényképezünk.
A gondok akkor kezdődnek, amikor ezeket otthon össze akarjuk rakni. Miért is? Általában az ok a képek mérete és mennyisége miatt van. Túl sok idő, míg az összes képet egyforma színre hozzuk, összeforgatjuk, összeillesztjük. Ráadásul minél több képünk van, annál nehezebb a munka, annál több memóriát igényel.
Szerencsére ma már számtalan kis program létezik, ami jobb-rosszabb technikát alkalmazva elvégzi ezt a fáradságos munkát. Akkor mi mégis miért foglalkozunk vele? Azért, mert ebből a folyamatból az ember nem hagyható ki. Szükség van arra, hogy egy-két helyen kicsit belenyúljunk a folyamatba. E mellett a Photoshopnak van egy nagy előnye: megtarthatjuk a rétegek, így további korrekciós lehetőségünk van. Vagy akár trükköket is gazdagíthatjuk a képet.
Felkészülés:
Hogy csökkentsük a képek összerakásakor keletkező problémákat, már a fényképezéskor figyeljünk a következőkre:
- Az összerakásnál egyik legnagyobb probléma az eltérő színek és fényerő. Ezért mindenképpen kapcsoljuk ki a gép automatikáját. Keressünk egy olyan beállítást, ami a gép minden részére megfelelő lesz. Ezért kerüljük az olyan panorámát, amikor ellenfényben és hátfényben egyszerre fotózunk. Majd ezzel az „átlag” beállítással készítsük a képet!
- Ugyan így az automatikus fókuszt is kapcsoljuk ki. A fókusz hatására megváltoznak a kép egyes elemei, ami az összerakáskor komoly problémát jelentenek. Legjobb ha végtelenre állítjuk a kamerát.
- Készüljünk fel a lencse torzítására! Sok esetben a kép széle torzul a lencse miatt. Így ajánlatos a nagy átfedésekkel dolgozni. Ha szükséges, akkor majd a kép széleit vágjuk le a crop/vágás eszközzel mielőtt elkezdjük az összeillesztést
- Lehetőleg tartsuk a kamerát egyenesen, hogy utólag ne kelljen forgatni a képeket. Ajánlatos állványt használni.
- Hacsak nem szeretnék különleges hatást vagy ismerőseinknek ikertestvért készíteni, várjuk meg, ameddig a gyorsan mozgó emberek és tárgyak kimennek a képből. Különben több képen is megjelennek, így a végső panoráma képen többször is szerepelhetnek.
És akkor lássunk hozzá a kép összerakásához!
A Photoshop CS verziókban megjelent a panoráma – angolul photomerge – funkció. Tulajdonképpen ezt fogjuk használni ahhoz, hogy az összerakás „unalmas de fárasztó” műveletét megspórolja nekünk.
Töltsük be a képeket!
Majd a Fájl menüben válasszuk az Automatizálást, azon belül is a Fotóegyesítés opciót!
Itt alapesetben a megnyitott fájlok listáját láthatjuk, ahol kitörölhetünk olyan képet, amit mégsem szeretnénk használni. De a legördülő menüben kiválaszthatjuk a képeket valamely könyvtárból, vagy akár a teljes könyvtárat is.
Fontos, hogy a Kísérlet a forrásképek automatikus elrendezésére opciót kapcsoljuk be! Így a program megpróbálja összerakni a képeket. Sok esetben egészen jól.
Az igazság néha odaát van
Ha szerencsénk van (vagyis jól készítettük elő a képet és nem volt túl bonyolult a téma), akkor egy összerakott képet láthatunk. De persze ez nem mindig igaz, így nézzük meg, mit tegyünk abban az esetben!
Rendrakás
Először is rakjunk rendet! Pakoljuk fel az összes képet a felső csík fölé! Lehetőleg sorrendben, hogy könnyebb legyen majd összeválogatni.
Illesztések
Kezdjük el a képek összeillesztését! Javasolt mindig a középsővel kezdeni, és ahhoz igazítani a többit, hiszen ha valamelyik széléről indulunk, akkor könnyen lehet, hogy mire eljutunk a végére túl sokat kell alakítani. Ez igaz lesz majd akkor is, amikor színben egyeztetjük a képet.
Az összerakásban a program sokat segít, hiszen elég csak a képet nagyjából a helyére tenni, majd ő automatikusan a pontos helyre illeszti. Majd áthatást készít, hogy szebb legyen az illeszkedés (elvileg szebb lesz, de éppen ez az, ami miatt a Photoshopban dolgozunk, hogy ezeket az áthatásokat majd manuálisan mi magunk javítsuk ki. Erről később a(z) 6.lépésben lesz szó).
Hogyan tovább?
Ez nagyban függ attól, hogy milyen a képünk. Nálam jól megfigyelhető, hogy bizony komoly problémák vannak a híd illeszkedésénél ?
Ennek mi az oka? Az, hogy amikor fényképeztem fordultam, így a híd egy képen látható szemből, kicsit balról és kicsit jobbról. Ez általános jelenség a panorámakép készítésekkor. Egy tárgy minél közelebb van, annál jobban „görbül” majd a végeredményen, vagyis minél közelebbi a tárgy, annál több képet ajánlatos róla fotózni, és annál óvatosabban kell vele bánnunk.
Nekünk viszont szerencsénk van, mert ezt a jelenséget a Photoshop az esetek többségében könnyen korrigálja. Csak be kell kapcsolni a Perspektíva opciót, majd hosszú számolás után egy egészen más jellegű képet láthatunk.
Nálam az előzőleg összeilleszthetetlennek látszó képek máris pontosan passzolnak.
Még megpróbálkozhatunk a Hengeres leképezés opcióval is, amikor a program egy hengerszerű felületre helyezi a képet, így egy másik torzítást kapunk. Ismét a képektől függ, hogy jobb, vagy rosszabb eredményt kapunk (az én képemnek ez most kimondottan rossz).
Szinte…
…készen is vagyunk. A panorámakép-összerakó programok kb. ideág jutnak. Ha sietünk, akkor tulajdonképpen itt be is fejezhetjük. Ez a kép már nem rossz.
De még nem tökéletes!
Ha jobban megnézzük, akkor fény-árnyék, színeltérési és illeszkedési hibákat találhatunk, amit az átlagos szemlélő nem vesz észre.
Az illeszkedési hibák abban nyilvánulnak meg, hogy a kép bizonyos része homályos lehet, esetleg néhány elem többször szerepel. Ez azért van, mert a Photoshop a képek széleit összemossa. Abban az esetben, ha ott kisebb eltérés van (lehet azért mert pl. a lencse torzít; de akár fényképezéskor ahogy elfordultunk a közeli tárgyak relatív többet fordulnak, mint a távoliak; vagy valami ott megmozdult; stb…) akkor az elmosás ott homályos lesz.
Alább látható néhány ilyen hiba:
Ezen a képen a távolba látható épületek máshol voltak a képen, így itt kétszer szerepelnek.
Itt a program egy másik tárgyat vett fix pontnak, amikor a képeket illesztette. Sajnos az a fix pont egy mozgó hajó volt…
Ebben az esetben a képen látható hajó mozgott. És az egyik fotón még ott volt, a másikon viszont már nem.
Persze ezzel a módszerrel vicces képeket is készíthetünk. Ha valakit megkérünk, hogy álljon bele több képbe, akkor a majdani panoráma képen többször szerepel.
Itt pedig a fotózáskor jelentős szín/világosság-eltérés keletkezett, ami összerakás után is megmaradt.
Ha más programmal egyesítettük volna a képeket, akkor most komoly bajban lennénk. Mi viszont most kihasználhatjuk a rétegek nyújtotta megszokott lehetőségeket is:
Kattintsunk a Megőrzés rétegekként gombra, majd azOK gombra.
Ilyenkor a program a torzításokkal együtt, de külön rétegekre helyezi a képeket. Így bár sokat elveszítünk a kényelemből, viszont sokkal szebb eredményt készíthetünk.
Innen gyerekjáték
Most, hogy a képek külön rétegen vannak, könnyen korrigálhatjuk őket.
Elsőnek kezdjük mindjárt a szín/világosság beállítással!
Ugye emlékszünk? Mindig a középső képhez igazítjuk a többit. Jegyezzük meg, melyik a középső réteg, vagy akár nevezzük át „etalon” névre!
Induljunk el egyik irányba középről így válasszuk ki mondjuk az alatta levő réteget, utána a Photoshop CS egyik új funkcióját fogjuk használni:
Kép-korrekciók-szín egyeztetése/Image-adjustment-match color.
A Forrásban válasszuk ki ezt a képet, alatta pedig az „etalon” réteget.
Ez a funkció tulajdonképpen átmásolja a másik réteg szín és világosság információit. De éppen ezért óvatosan is bánjunk vele, mert ha nagyon eltérő a két kép színezete, akkor az elronthatja (pl. ha a panorámaképünk egy területén tenger van, akkor annak nagyon nem tesz jót, ha színeiben megegyezik az erdővel, vagy a város vörös háztetőivel).
Ha szükséges, a fenti csúszkákon tudjuk finomítani a funkciót, majd nyomjuk meg az OK gombot.
Amennyiben ezzel a funkcióval nem sikerül tökéletesen akkor a hagyományos módszerekkel még mindig korrigálhatunk (ezt nem írom le, mert az külön tutorial-sorozatot igényelne)
Korrigáljuk mindegyik réteget!
„Finomkodunk”
Készen van a színegyeztetés
Most már csak a képrészek áthatása van vissza (és esetleg az illesztés finomítása).
Az áthatásokat több módszerre is elvégezhetjük. Én legjobban a rétegmaszkokat szeretem, mert nagyon pontos és megbízható. Így ezt a variációt írom le:
Ugyebár fentről lefele haladunk. A felső réteget jelöljük ki, majd adjunk hozzá rétegmaszkot (pl. Réteg/Rétegmaszk/Mindent mutat). Ugye emlékszünk még? Ami a maszkon fehér, ott látszani fog a kép, ahol fekete, ott minden átlátszó lesz. Ahol pedig szürke, ott félig átlátszó attól függően mennyire sötét a szürke.
Így a rétegmaszkon fekete ecsetet használunk. Ismét képtől függ, hogy melyik méret az ideális. E mellett figyeljünk arra, hogy lágy, vagy éles ecsetet a hatásosabb. Pl, ahol a 6-os lépésben említett kritikus részek vannak, ott sok esetben egy kisméretű éles ecsetre lehet szükségünk.
A fekete ecsettel kezdjünk el a kép szélén festegetni. Egyetlen szabály van csak: ne látszódjon az összerakás helye. Akármilyen szabálytalan alakzat megfelelő.
Ha elérkezünk valamelyik kritikus részre, mint én a hídnál, akkor sem kell félnünk. Egyszerűen kezdjünk el ott is festegetni, ameddig tökéletesen nem illeszkedik a két kép. Mivel rétegmaszkot használunk, nem gond, ha elrontjuk. Elég csak fehér ecsetre váltani, és máris korrigálhatjuk a hibát.
Majd ugyan így járjunk el a többi rétegen is! A fontos, hogy eltűnjenek az összerakás nyomai, ezért minél szabálytalanabb alakzatban színezünk, annál hatásosabb eredményt kapunk.
Ha szükséges, akkor használjuk az elmosás, gradient és más eszközöket is.
Végül…
..nincs más hátra, minthogy levágjuk a felesleget.
Pi Tóth István
